Oldalak

2011. február 21., hétfő

Robin Hood, 2010



Ridley Scott-ot megzsarolták. Míg egyik kedvenc rendezőnk a legkiválóbb filmeket szokta legyártani, a pénzéhes producerek, kihasználva történelmi kalandfilmek iránti rajongását (lásd: Mennyei Királyság) - elvállaltatták vele az éppen csak középszerű Robin Hood rendezését. Vagy legalábbis elhitették vele, hogy ebből bizony valami értékes fog születni.


Erre azért látszólag meg volt minden alapjuk. A forgatókönyvíró Brian Helgeland olyan műveket tett már le az asztalra, mint a Bérgyilkosok, a Visszavágó, a Titokzatos folyó, vagy a Szigorúan bizalmas. Russel Crowe-t és Cate Blanchett-et gondolom nem kell bemutatni, a stáb pedig olyan tagokból áll, akikkel Ridley Scott minden filmjében együtt szokott dolgozni. Két tény azonban már előre determinálta ennek a filmnek az értékét: 1. A PG-13-as minősítés. 2. A Robin Hood sztoriból készültek már remek filmek.

Sohasem értettem, hogy egy történelmi filmet, amelyben kőkemény csaták zajlanak, miért kell vér nélkül ábrázolni, Mel Gibson valószínűleg mindig is osztotta a véleményemet - ezért születtek az ő keze alatt korszakalkotó filmek. A másik részét tekintve, Kevin Costner és Morgan Freeman párosa legalább emlékezetes volt, noha az ehhez képest valami könnyed esti mesének illett be inkább.

A legnagyobb bajom a Robin Hood-dal, hogy istentelenül hosszú. Így túl sokáig kellett elviselnem Cate Blanchett cseppet sem szép arcát és szántásait-vetéseit, Mark Strong Gillette pengével borotvált fejét, a vércsepp nélküli kardszúrásokat, valamint az unalmas scriptet, mely vacsorák, takaró alatt filmezett szexjelenetek, hitelességben erősen megkérdőjelezhető középkori jogi okoskodások, valamint sok pénzből épített katapultok és a Ryan közlegény megmentéséből kölcsönzött partraszállásra alkalmas hajók medieval változatának olyan súlyos egyvelege, hogy néhol bizony elemi erővel nyomtam volna meg a stop, majd a delete gombot.

Persze a gumiból készült pajzsokra most nem is figyeltem, abból bőven elég volt a trailer, amin Csabikával sírva röhögtünk. Most elég volt szembesülni azzal, hogy bizony itt a normandiai partraszállást akarták nekünk prezentálni, csak a másik oldalon, és 800 évvel korábban.

Történelmi filmet készíteni rendkívül nehéz feladat. A Robin Hood félresikerült forgatókönyvének tartalmát pedig még ki is herélték. Súlytalan, értelmetlen, értéktelen. Csalódás. A Gladiátor "egyfejei" sem képesek tartani a színvonalat. Ha pedig már Ridley Scott-nak sem sikerül mindez, akkor már nagy bajok lehetnek. Mel Gibson, kérünk szépen, ne zsidózz, térj vissza, és vidd a műfajt vissza az őt megillető helyére!

5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése