Sherlock Holmes: Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows), 2011

Guy Ritchie Sherlock-adaptációja nagyot dobbantott még 2009 végén, némileg amerikanizálva a világ egyik leghíresebb detektívjének történeteit, kritikusok-nézők egyszerre voltak oda a filmért. Persze az emberek természetüknél fogva rajonganak a megközelíthetetlen irodalmi, filmes héroszokért, akik charme-jukkal, intelligenciájukkal, stílusukkal veszik le lábáról a közönséget. A recept azonban mindig adott, a stúdiónak az anyagi vonzat az elsődleges, mi azonban továbbra is jól akarunk szórakozni.

Animal Kingdom vs. Kill The Irishman

Őszintén szólva nem vagyok valami nagy maffia film fan. Biztos sokan meg is köveznének, amiért Peter Griffinhez hasonlóan viseltetek a Keresztapa trilógia iránt is, oké-oké nagy film elismerem, tisztelem a filmtörténeti jelentőségét, de imdb top 250-jének első helyezetje, hagyjuk már... Ebben a kategóriában számomra olyan filmek jelentik az etalont, mint Scorsese Nagymenői (Goodfellas) és a Sebhelyesarcú (Scarface). De hogy említsek párat a millenium utáni trónkövetelők sorából is az Amerikai Gengszter Denzel Washingtonnal remekül hozza a klasszikusok hangulatát és a Tégla (The Departed) a személyes kedvencem, amivel Scorsese ismét egy mérföldkövét tette le a műfajnak.

RÉGI IDŐK MOZIJA: Sógorom a zugügyvéd (The Fortune Cookie), 1966

A mai generáció tudatában is dereng a két "nagy öreg": Walter Matthau és Jack Lemmon. A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) emlékezetessé tette számunkra is, a csúnya varangyképű, görbe, okvetetlenkedő Waltert és a szentimentalista, mindig ratifikálásra váró Jack-et. Pedig ezek a srácok már a 60-as években is maradandót alkottak, közösen.

Csizmás, a kandúr, Rango, Halhatatlanok (2011)

Csizmás, a kandúr (Puss in Boots), 2011

A három testőr (The Three Musketeers), 2011

Az alapanyag ezúttal adta magát, a korábbi amerikai verziót nem igazán kedveltem, de olyan remek irodalmi műből, mint id. Dumas A három testőre, szinte kötelező lenne valamilyen igen kiváló filmet készíteni. Mostanság ugyan minden klasszikust steampunkká dúsítanak, itt azonban nem csak a korhűség, de az alapok is hiányoztak, úgyhogy sajnos ez nem jött össze, Paul W. S. Anderson filmje is elvérzett, még születése előtt, az íróasztalon...

Fehér Pokol (The Grey), 2012

 2012 rengeteg nagyszerű filmmel kecsegtet, melynek egyik általam is tűkön ülve várt zászlóshajójaként, nem sokat váratva magára futott be a The Grey. A film története engem félelmetesen (már-már klón szinten) emlékeztetett egy 90’es évekbeli klasszikusra, ami nem más, mint „A vadon foglyai”.

Lopott idő (In Time, 2011)

A soron következő kritikám egy olyan filmről fog szólni, amely meglehetősen megosztja a közvéleményt. Az egyik oldal imádja a filmet, a másik pedig lagymatagnak, unalmasnak tartja, illetve a „blödség” címszóval aposztrofálja. Nos, lássuk hol rejtőzik az igazság.

RÉGI IDŐK MOZIJA: Iván gyermekkora (Gyetsztvo Ivana) 1962

Andrej Tarkovszkij első jelentős alkotása, melyet csak a háború után ily sok idő elteltével mutathatott meg a nagyközönségnek. Többi művének egyediségéért, alkotói szabadságáért folyamatos harcot, háborút kellett vívnia a szovjet politikával.

RÉGI IDŐK MOZIJA: A nap vége (Smultronstället) 1957

Én az 1940-től 1970-es évek végéig szeretném bemutatni a filmhistória „remekműveit”. Ettől függetlenül szubjektív megítélésem nyomán, és a nálamnál akár 40 évvel idősebb archaikus műveket, nem mindig fogom oly pontozással és csodálattal, áhítattal ajnározni, mint a múlt-kor jeles filmkritikusa, hozzáértői.

Válogatott gyilkosok, Király!, Másnaposok 2. (2011)

Válogatott gyilkosok (Killer Elite)

The Flowers Of War; A mestergyilkos; Vasököl; Őrült, dilis, szerelem. (2011)

The Flowers of War (Jin líng sí san chai)

Géppisztolyos prédikátor, Végső Állomás 5., Az emberi százlábú, Kóristák (2004,2009,2011)

Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher, 2011)

Melankólia (Melancholia), 2011

Őszinte leszek: nem ismerem Lars von Trier munkásságát, bár úgy vélem, hiba is lenne korábbi munkák, esetleg a rendező különcsége alapján egy filmnek értéket tulajdonítani (az imdb-s átlag, és az általam olvasott méltató cikkek azonban részben ezt igazolják, véleményem szerint). Az ismeretség hiánya előny lehet olyan téren is, amennyiben egyáltalán nem érzek tiszteletet Trier felé, nem áldozom filmjeinek oltárán. A Melankólia kapcsán pedig azt kell, hogy mondjam, ismeretségünk rosszul kezdődik. Ezek után adja magát a kérdés: milyen film a Melankólia? S egyáltalán, mit igyekszik elmesélni?