Oldalak

2010. október 29., péntek

Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik (Wall Street: Money never sleeps), 2010

Korunk egyik kiemelkedő rendezője és forgatókönyvírója Oliver Stone az előző néhány évben nem aratott osztatlan sikert filmjeivel (pl.: Nagy Sándor, World Trade Center) , pedig olyan klasszikus alkotások után mint a Szakasz, JFK – A Nyitott Dosszié és a Született Gyilkosok elvártuk tőle, hogy hozza az elvárt minőséget.  Ahogy az mostanában Hollywoodban szokás (a remake-k tömkelege mellett), ő is egy korábbi sikerfilmjéhez, a Tőzsdecápákhoz nyúl vissza.

Aki nem látta az első részt és úgy érzi, hogy meg fogja nézni a közeljövőben, az kérem ne olvassa tovább, mivel sajnos nem tudok a filmről, magáról a történetről, illetve az egyéb részletekről SPOILER(!!!)mentesen írni.


Gordon Gekko (Michael Douglas) gátlástalan és egyben zseniális pénzügyi agytröszt frissen szabadul a börtönből. Próbálja rendbe hozni életét, könyvet ír és egyetlen vágya, hogy felvegye a kapcsolatot lányával (Carrey Mulligan), akivel már jó ideje nem beszélt. Itt kerül a képbe Jacob (Shia Labeouf), a fiatal, ambiciózus bróker, aki Gordon lányának vőlegénye. Cégének tönkremenetele és főnöke halála után legfőbb célja, hogy visszavághasson az őt ért sérelmekért és egy régóta dédelgetett álmát valóra válthassa. Így hát adott az alkalom, hogy a tapasztalt öreg róka és a vérszomjas farkasfióka hogyan segíthetik egymást.

Nagyszerű ötlet volt Oliver Stone-tól, hogy a cselekményt pont a 2008-as gazdasági világválság kirobbanása elé szőtte közvetlenül, kicsit érzékeltetve a vihar előtti csendet. Egyesek leszólják a filmet azért, mert lassú és elaludtak rajta a moziban, de könyörgöm ezt művet nem is lenne szabad ott vetíteni, mivel nem egy könnyen emészthető darabról van szó (ahogy a rendező legtöbb filmje sem az). Erre a világra rá kell hangolódni és nagyon oda kell figyelni. Kétségtelen, hogy én nem értek a tőzsdéhez, sem piachoz, nem látom át teljes egészében a makrogazdasági folyamatokat, de ennek ellenére érdemes megtekinteni hogyan működik ez a rendszer (persze közgázosoknak, illetve azoknak, akik vágják a témát maga a mennyország az, amit látnak vagy hallanak), ahol nem számít se Isten, se ember, csak a pénz.

 

A szereplők közül egyértelműen Michael Douglas az, akié a nagy taps, messze kiemelkedik játékával a többi színész közül, bár Dörner György hangja sokat dob a latba. Az önelégült mosolya és a bunkó, ámde hatásos és elgondolkodtató szövegei miatt imádjuk őt Gordon Gekko bőrében. :D Shia Labeouf és Carrey Mulligan nem éppen a kedvenceim, sőt mondhatni ki nem állhatom őket, de itt megbírkóznak a feladattal, amit rájuk bíztak és a romantikus szálat kritizálóknak pedig üzenem, hogy ez igenis kellett a filmbe, mivel történet alakulása legtöbbször összefügg e két ember szerelmével, mind az ok, mind az okozati oldalon. Érdemes még kiemelni Susan Sarandont, aki hitelesen alakítja Jacob hülye, pénzéhes anyját és Eli Wallachot (A jó , a rossz és a csúf), aki 95 évesen is  még mindig több életet tud lehelni karakterébe mint a legtöbb mai hollywood-i „sztár”, viszont Josh Brolinban csalódnom kellett, mivel ő is kezdi vágni az „egyfejeket” és azon kívül, hogy szétver egy festményt, teljesen átlagos teljesítményt nyújt.

Megmondom őszintén, csalódtam, de nagyon-nagyon kellemesen. Talán még jobb mint az első rész. 

Végezetül a kulcsmondat a filmből: „A pénz olyan ringyó, aki sosem alszik és féltékeny. Ha nem figyel oda rá, könnyen lehet, hogy egy reggel arra ébred, hogy végleg elhagyta magát.” :D

7,5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése