Nem is tudom honnan álljak neki ennek a filmnek a kivesézéséhez. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot ha elmondom, hogy a filmet Keanu Reeves miatt néztem meg elég nagy fanja vagyok (már a Mátrix előtti időkből) és elég inaktív volt az utóbbi időkben az öreg. Gondoltam ránézek valami új munkájára, Imdb-n rá is találtam erre a filmre látom hogy, valami jó kis játékfilm, amolyan hardcore élet sója féle, esetleg Minden Végzet Nehézre saccoltam, nem így lett…
A film in medias res nyitányában megismerkedhetünk a szereplőkkel és a helyszínnel, dióhéjban egy családot mutat be, középpontban természetesen a protagonista Pippa Lee-vel, mint ahogy a film címe is jól mutatja. Van két fiatal felnőtt gyerekük, egy joghallgató fiú és egy fotóriporter lány, nekik azonban nem szentelnék túl nagy figyelmet mert nem bírnak túl nagy jelentőséggel a történet szempontjából inkább csak eszközök a dráma kibontakoztatásában. Már itt az elején kezd rátelepedni a nézőre az érzés hogy az idilli mintacsalád álca mögött rettenetes vibrálás van a levegőben, egy időzített bomba ami robbanni készül…
A történet spoilerezés igénye nélkül, hogy a családfő Herb a jól menő (itt értsd: multimilliomos) könyvkiadó tulajdonosa sajnos már túl van élete delén és egészségi állapota is rohamosan hanyatlik, egyszóval éppen eltolni készül a bringát. Végnapjait azonban egy stresszmentes, Manhattani külvárosi zöldövezetben szeretné tölteni ahol megfeledkezhet a jóöreg türelmetlenül kopogtató kaszásról. Felesége Pippa pedig a abszolúte partnere ebben megértő és gondoskodó, már-már túlságosan is, amiből amúgy a film konfliktusa is fog adódni a későbbiekben. A film csavarja, hogy habár Pippa 20-30 évvel fiatalabb a férjénél (ez nem derül ki ugyan a filmből) és habár majd kicsattan bizonyos értelemben ő is haldoklik, sőt még jobban mint a drága ura.
És itt kezdődik meg a cselekményszálak kibontakozása, párhuzamosan fut egy retrospektív visszatekintés Pippa flashback-jeinek formájában, ahonnét megtudhatjuk hogyan jutottunk el a jelenig. Volt itt minden a speedfüggő borderline-os mintaanyától a leszbikus nagynéniken át a Hair jellegű woodstocki kalandokig minden amíg rá nem talált Herbre egy felső tízezres tengerparti buliban és az ő elmondása szerint „jó útra tért”. Ugyanakkor fut egy a jelenben ahol idejének nagy részét a big alvajárások, a depressziós barátnő (Wynona Rider) lelki szemetesládájának szerepe, a tétlenség és önmagának a keresése tölt ki.
Itt csöppen bele a képbe Keanu is, a félnótás nihilista szomszéd aki épp az otthoni balhék miatt költözött be a mamájához. Kinn alszik a kocsiban és leszarja világot benne mindennel és mindenkivel. Mondanom se kell, hogy az ő kiegyensúlyozott arcmimikájával ezt a szerepet remekül hozza is. Pippával jó barátságba is keveredik, mondhatni túl a barátságon. Ő jelentős tényezője lesz annak az okfolyamatnak az elindításában amely Pippa lelki vívódásától elvezet a bili kiborulásáig.
Azt hiszem ennyi volt az ami elárulható a filmről, döntse el ki-ki maga hogy áldoz-e rá egy éjszakát. A karakterek és a bemutatásuk valamint a színészi játék szerintem hibátlan, A képi világgal nincs gond, a zenére viszont megmondom őszintén nem is emlékszem, pedig nincs egy napja, hogy megnéztem. Ahol a film megbukik az a történet. Soha nem futottam neki még annyit filmnek mint ennek az első 20-30 percének, pedig jó pár vontatott filmet láttam már. Nincsenek benne igazán csattanók a film egy életérzést a zsákutcába jutott magányos, önmagától elidegenedett anya archetípusát mutatja be és a vele való empatizálás lehetőségét nyújtja nekünk. Igazából nem mondanám, hogy jó film, de azt se hogy rossz, igazi semmilyen vegyes felvágott és ahogy nézed téged is elfog a spleen. Végszóként annyit, hogy tipikus egyszer nézős, de aki erre vetemedne, készült már sokkal jobb is a témában (pl.: A Home at the End of the World)
Részemről: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése