Kajafás barátommal elmélkedtünk e fantasztikusan szar filmen, ennek termését olvashatjátok. Olvassátok hát, nosza.
Kajafás, a blogoldal új cikkírója egy mondatban kifejtette a Machete egyetlen érdemét: a nők viszik el a vállukon a filmet, s bizony, tökéletesen egyet kell értenem ezzel. Mert noha hiszünk abban, hogy egy b-kategóriás film olykor még jobb is lehet, mint a nagy szuperprodukciók, ám a Mácséte esetében ez koránt sincs így, olyannyira nincs, hogy már képzeletben vizionálom, hogy Robert Rodriguez ezek után leforgat újabb három Kémkölykök részt, beülteti zombinak Antal Nimródot még pár okádék 10 millió dolláros film rendezői székébe (ahol kreativitását egyértelműen nem tudja majd kibontakoztatni, de legalább az ő nevéhez rendelhetik majd a film bukását), majd a Sin City 2-t, 3-at rábízza Frank Millerre, hadd tegye azokat is olyan remekművé, mint a közelmúltban általam ismertetett Spirit-et, s karrierje legvégén, mikor már leforgatná a hetvenéves Banderassal a Mariachi-trilógia folytatását, senki sem fog figyelni rá, mint ahogy a hozzá nőtt cowboykalapjára sem, s nem marad semmi más, mint a Tarantino-val való kocsmázás, valami texasi kisvárosban.
Miért szar a Machete? Kezdjük a főszereplővel. Danny Trejo-ra rábízni egy egész estés film főszerepét olyan hiba volt, mint a pécsi Tito & Tarantula koncertet kihagyni. Kajafás szavaival élve ugyanis "danny trejo kb semmit nem csinált, csak hozta az okádék mexikói bevándorló sittes proli fejeket". De mit várhatnánk a volt San Quentin-i bokszbajnoktól, akinél még a főgonoszt alakító Steven Seagal is karakteresebb egyfejeket tud vágni?
Beszéljünk a film technikai megoldásairól. Eddig úgy gondoltam, hogy ha a vérfolt előbb jelenik meg a falon, minthogy az embert fejbe lőnék, vagy ha a kard vége előbb jön ki a hátán, mielőtt szúrnának, az elég szánalmas ahhoz, hogy valamit alapból minősítsen. Ilyet még Don The Dragon Wilson, Antonio Sabato Jr. és társaik sem engedhetnének meg maguknak egy szerep kedvéért sem. És most, a film megtekintése után is így gondolom. Látszik, hogy két forintból készült a film, méghozzá valami undorító módon. Egy-két tényleg hatásos jelenetet leszámítva legfőképpen csak sírni támad kedvünk.
És most térjünk vissza a nőkre. Bátran kijelenthetem, elérkezett az a pillanat, amikor Jessica Alba már csak szürke kis egérnek tűnik pl. a rohadtul dögös Michelle Rodriguez mellett, Kajafás profán szavaival élve: "hogy kb ilyen 10 éve jessica alba volt az istennős michelle rodriguez meg ilyen zsiros ********** volt a resident evilből meg alien 4ből, most meg kb fordult a kocka... de komolyan ilyen resident evil-ökben amikor nézted konkrétan az jutott az eszedbe hogy bottal se piszkálnád mert tuti lapostetves leszel, itt meg konkrétan jessica alba másodhegedűs mellette". Lindsay Lohan-t meg először valami hülye kis tinifilmben láttam az TV2-n, és már akkor is jól nézett ki, hát még most így full szőkén, s végig meztelenül. Szóval ők azért adják, s viszik a prímet, úgy ahogy kell, még akkor is, ha Jessica már nem a régi, de legalább mindhárman putas locas-ok.
A szereposztással egyébként nem volt baj, de látszik, hogy De Niro sem találja a kibontakozást egy semmitmondó karakterben, Don Johnson-nak pedig azt mondták, legyél texasi paraszt, és egyébként is mindenki egysíkú, és kibaszott unalmas. Mint ahogy Rodriguez is, aki azt hiszi, parasztvakíthat, ha lenyúlja a Desperado, és a Terrorbolygó összes ötletét, benyakal tíz tequilát, elcseszi a vágást és a zenét, és leforgat egy ilyen szinte nézhetetlen hányadékot, mint a Machete. Elhiszem, hogy komolytalan, és vicces akart lenni, valamint b-kategóriákat parodizáló, de nem jött össze, mert nem szórakoztunk rajta. Eddig nagyon bírtam a filmjeit, az előbb említett kettő mellé a Sin City is becsatlakozik, mint kiváló alkotás, de most az egyszer elég volt. Ha mondom.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése