Nos, mivel a blog működésének kezdete júliusra datálható, nyilvánvaló okokból jó pár azelőtti 2010-es film kimaradt a kivesézésből, úgyhogy hiánypótlónak Scorsese legutóbbi filmjét venném most sorra. Bár a Viharsziget egy nagyon jó film lett, ha Scorsese és DiCaprio együtt dolgozik, annak értékét bizony matekkal kell kiszámítani, mert az elvárások jóval magasabbak az átlagnál.
A Viharsziget Dennis Lehane regényéből készült, természetesen már biztos sokan hallottak róla, olvasták a könyvet, esetleg látták a filmet is. Nos, én az irodalmi művet nem olvastam, így csak a film értékelésére, és nem a kettő közti (bizonyosan fennálló) különbségekre fogok koncentrálni.
A film története röviden a következő. 1954-et írunk, és Teddy Daniels, valamint Chuck Aule rendőrbírókat egy Massachusetts partjaitól nem messze fekvő, elzárt szigeten terpeszkedő elmegyógyintézet falai közé küldik nyomozni, ahonnan is egy gyilkosságért elítélt nő szökött meg, rejtélyes körülmények között. A Viharsziget, az intézet alkalmazottai azonban olyan titkokat tartogatnak, amelyekre még csak nem is gondolnánk...
A film műfaja thriller, méghozzá a kevésbé borzongatós fajtából, inkább a folyamatos feszültségkeltés és az ahhoz szükséges motívumok dominálnak, így aki még nem látta, az ne számítson arra, hogy egy horrorfilm fog vele szembeköszönni. Scorsese legjobb thrillere a Cape Fear, nos véleményem szerint annak a szintjét a Viharsziget nem éri el, de ez is kiváló alkotás, pár hollywoodi (filmes és könyves) klisétől eltekintve. Mert hiába tökéletesek az alakítások (a Titanic miatt sokat, és értelmetlenül fikázott DiCaprio ismét csúcsformában), Robert Richardson operatőri munkája hiába zseniális, hiába ötletes a történet és hiába ül a világ egyik legkiválóbb rendezője a székben, ha mindezt megpróbálja ismét kicsit rágóssá tenni a jó öreg, és már ezerszer elcsépelt Dachau-szindróma, a Sorstalanság-effektus és társai. Azt hittem, végre valami igazán újat láthatok, de aztán rá kellett ébrednem, hogy ez sajnos csak részben történt meg. Mert persze mindezeknek megvan a helye, csak úgy érzem, hogy nem ebben a filmben... A vizualitás ugyanakkor lélegzetelállító, DiCaprio szinte tökéletes német kiejtéssel elmondott szavai ("ein Konzentrationslager") pedig örökre beleégett a tudatomba. Mindenképpen kötelező megnézni.
8,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése