Oldalak

2012. február 26., vasárnap

RÉGI IDŐK MOZIJA: Sógorom a zugügyvéd (The Fortune Cookie), 1966




A mai generáció tudatában is dereng a két "nagy öreg": Walter Matthau és Jack Lemmon. A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) emlékezetessé tette számunkra is, a csúnya varangyképű, görbe, okvetetlenkedő Waltert és a szentimentalista, mindig ratifikálásra váró Jack-et. Pedig ezek a srácok már a 60-as években is maradandót alkottak, közösen.

Harry Hinkle (Jack Lemmon) operatőrként tevékenykedik, az Amerikában hőn tisztelt futball világában. Ám egy napon az egyik játékos, a bónusz yardok megszerzése gyanánt összeütközik Harryvel, aki 83 ezer ember előtt szenved (látszólag) súlyos sérülést. A kórházban már várja sógora Willie Gingrich (Walter Matthau) és családja. Az öreg élete lehetőségét látja ebben a sérülésben. A stadionon, a televíziós csatornán keresztül mindent perelni akar 1 millió dollárra! Egy a bibi: Hinkle egy apró agyrázkódáson kívül, egészséges. Itt veszi kezdetét a film és Matthau csodálatos játéka. Meg kell győzniük a "beteget", hogy márpedig az ágyban kell maradni, bénulást színlelve.(amelyet alá tudnak támasztani, egy gyerekkori csigolya sérüléssel) Viszont Harry lelke nehezen bírja a tolószéket és a színlelést illetve talán a legfajsúlyosabb lélek-tortúrát: A felöklelő játékos, szupersztár: "Boom-Boom" Jackson kedvességét,segítőkészségét és a baleset folytán lévő alkoholhoz fordulását. Folyamatosan váltakozik a filmben ez a kettősség. Hol Willie próbálja győzködni a kártérítés fontosságáról, hol gondolkodóba esik, hogy egy jólelkű, profi játékos lelkét teszi tönkre, másodlagosan a karrierjét. Emellett a jövendőbeli per folyamán alperesi pozícióba kerülő felek, megbíznak egy kártérítési megfigyelőt, aki lehallgatja, megfigyeli a "Furcsa páros" minden egyes mozdulatát illetve mozdulatlanságát.
Kellemes film, amelyben Matthau az alakításáért nemcsak Oscar, hanem Golden Globe díjat is kapott. Fantasztikusan játszik a filmben. Az ügyvédet, jogtanácsost profin ábrázolja. Nem kerülhetem el azt a tényt sem, hogy láttam az elválaszthatatlan párostól nagyobb művet is. Itt W.M. játéka repíti a filmet a magaslatokba. Egyszer nézhető filmalkotás, ami viszont már-már kötelező erejű.

u.i. Zenthe-Bujtor szinkronhangos filmet ajánlom!

10/7

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése