A soron következő kritikám egy olyan filmről fog szólni, amely meglehetősen megosztja a közvéleményt. Az egyik oldal imádja a filmet, a másik pedig lagymatagnak, unalmasnak tartja, illetve a „blödség” címszóval aposztrofálja. Nos, lássuk hol rejtőzik az igazság.
A Lopott időben Andrew Niccol (Gattaca, Simone, Fegyvernepper), a film szülőatyja a nem túl távoli jövőbe repít minket, egy olyan világba, ahol az ember számára az egyetlen és egyben legfontosabb kincs az idő. A dolgozók bérét meghatározott mértékű időben állapítják meg, az idővel lehet megfizetni az ételeket, az italokat, a számlákat stb… És végül az idő határozza meg, hogy ki meddig fog élni. Aki gazdag és tehetős, az sokáig fog élni – roppant szalonképes megfogalmazásban az „időmilliomos” - , aki pedig szegény, annak minden élők között eltöltött percért keményen meg kell dolgoznia. A film főhősét, Will-t az utóbbi években színésszé avanzsált Justin Timberlake személyesíti meg, akit egy véletlen folyamán tengernyi idővel ajándékoz meg a sors. Nyilvánvalóan ez az esemény főhősünk számára sok ellenséggel, kellemetlen meglepetésekkel teli szituációkat fog eredményezni.
Timberlake barátunk jól hozza a „badass” karaktert bármennyire hihetetlenül is hangzik ez sokunk számára. A szerepben abszolút megállja a helyét, mehet is az ováció a nyálas zenék királyának. A többi szereplő is jól teljesít, az egyetlen bajom Cilian Murphyvel van, aki már 1-2 Nolan-filmben bizonyította, hogy ott a helye a top hollywoodi színészek között, a Lopott időben viszont nagyon átlagos alakítást nyújt. Leszögezhetjük, hogy a filmmel kapcsolatos viták nem a szereplők játéka miatt alakultak ki. Sajnos a történetben már több pont van, amibe bele lehet kötni. A legtöbben egyetértenek abban, hogy maga az alapsztori, a kiindulási keret nagyon egyedi, a felvezetés abszolút figyelemfelkeltő. A baj a folytatással van. Túl sok a klisé, a hollywoodi „fordulat” és a „hülye nézőnek ezt is beadhatjuk” akciójelenet, továbbá roppant frusztráló, hogy nincsen megmagyarázva miért is alakult ez az „időcentrikus” világ. Kb. néhány mondat és aprócska flashback-ek azok, amik utalnak erre mindössze 1-2 percben.
Vérzik a szívem. Vérzik, mert alapvetően jól szórakoztam rajta és nem bántam meg a 109 percnyi időt, amit ráfordítottam, de borzasztóan idegesít a tény, hogy akár egy időtálló klasszikust is ki lehetett volna hozni belőle. Így sajnos megmarad egy egyszer nézős, kellemes kis popcorn sci-finek. Nagy kár érte…
6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése