Az alapanyag ezúttal adta magát, a korábbi amerikai verziót nem igazán kedveltem, de olyan remek irodalmi műből, mint id. Dumas A három testőre, szinte kötelező lenne valamilyen igen kiváló filmet készíteni. Mostanság ugyan minden klasszikust steampunkká dúsítanak, itt azonban nem csak a korhűség, de az alapok is hiányoztak, úgyhogy sajnos ez nem jött össze, Paul W. S. Anderson filmje is elvérzett, még születése előtt, az íróasztalon...
Nem látom a testőröket...
Ám nézzük közelebbről. A szereplőgárdával kapcsolatban vegyesek az ember érzelmei. Az Athos-Porthos-Aramis pozíciók véleményem szerint bár nem világsztárokkal, de remek karakterszínészekkel lettek betöltve (gondolok itt a Róma Titus Pullo-jaként is ismert Ray Stevensonra, vagy Matthew Macfadyenre, akit a magyar közönség A katedrális tv-sorozatból is ismerhet, de Luke Evans (Halhatatlanok) is egyre sűrűbben tűnik fel a vásznon), Rochefort-nak pedig az általam nagyra tartott Mads Mikkelsen-t (Casino Royale, Valhalla Rising, Ádám almái, Elátkozott város, Titánok harca) választották. A film egyik pozitívuma ez a négyes, a játékidő nagy részében azonban másokat mutatnak a vásznon. De kiket? Például a stílusos gazember, Richelieu bíboros szerepében a Becstelen brigantyk Hans Landa-jaként nemrégiben Oscart bezsebelt Christoph Waltz-ot, aki (bár ez nagy részben a scriptnek is köszönhető) súlytalan bohócként szenveleg a filmben.
.jpg)
"Inkább játszanék megint nácit!..."
A három testőr történet Achilles-sarka persze minden esetben a negyedik "testőr", D'Artagnan karaktere, akinek megformálására természetesen - a Hollywoodi trendeket meg nem hazudtolva - egy olyan fogalmatlan taknyost választottak, hogy az ember orra vére eleredne felindultságában.
Takarodj vissza az óvodába!
A további tobzódást előreirányozandó a gárdát megtoldották Milla Jovovich-csal (Milady de Winter) - aki szerintem soha nem volt igazán jó nő, de ha egy filmben felbukkan, az sokszor garancia a nézhetetlenségre is (Jeanne d'Arc)-, a színészethez kevéssé konyító, ugyanakkor bizonyíthatóan jó menedzserrel rendelkező Orlando Bloom-mal (Buckingham hercege), aki eddigi életművétől elvonatkoztatva most nem kovácsot játszik, bár azzal még tarthatta volna az egyre halványabban "ragyogó" renomét. Nem lenne persze igazi hollywoodi a film, ha nem szerepelne benne legalább egy metroszexuális karakter, ezúttal a franciák királyára, XIII. Lajosra esett a sor.
"Pöttyös az inged? Buzi-e vagy?"
Az egyfelől okos, másfelől hibás színészválasztást még megmenthette volna a kiforrott rendezés, a szép látvány, az izgalmas történetvezetés, a vívójelenetek. Ebből csupán a második valósult meg, az is csak a CGI Párizsról és a Notre Dame-ról készült nagytotálokban manifesztálódott, a kardpárbajok csak "szükségtelen időhúzásként" funkcionálnak, sajnos süt róluk az amatörizmus (a mellészúrások pedig a Goran Visnjic-féle Spartacus film óta amúgy is virágkorukat élik), az írók pedig minden energiájukat arra összpontosították, hogy kiélhessék gyermekkori vágyaikat, s az általuk vélelmezhetőleg körülrajongott Zeppelin-léghajókat, a harisnyán leereszkedő fehérnépet (lásd korábban: Mr. és Mrs. Smith: Angelina Jolie), valamint Neo Mátrix-béli helikopteres gépágyú-jelenetét három századdal "korábbra" ctrl+c, ctrl+v-zzék - többek között ezáltal is gyenge középszerűvé, és a 2011-es év egyik legfeleslegesebb filmjévé avanzsálva A három testőrt.
4/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése