Őszintén szólva nem vagyok valami nagy maffia film fan. Biztos sokan meg is köveznének, amiért Peter Griffinhez hasonlóan viseltetek a Keresztapa trilógia iránt is, oké-oké nagy film elismerem, tisztelem a filmtörténeti jelentőségét, de imdb top 250-jének első helyezetje, hagyjuk már... Ebben a kategóriában számomra olyan filmek jelentik az etalont, mint Scorsese Nagymenői (Goodfellas) és a Sebhelyesarcú (Scarface). De hogy említsek párat a millenium utáni trónkövetelők sorából is az Amerikai Gengszter Denzel Washingtonnal remekül hozza a klasszikusok hangulatát és a Tégla (The Departed) a személyes kedvencem, amivel Scorsese ismét egy mérföldkövét tette le a műfajnak.
Az utóbbi időkben azonban a gengszteres műfaj elég szerény felhozatalának lehettünk szemtanúi. 2007-2008 tájékán még lefutott egy-két figyelemre méltóbb alkotás, mint pl.: Az Éjszaka Urai (We Own The Night) vagy az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek, melyben újfent összeáll a Viggo Mortensen és David Cronenberg páros és amely méltó követője a rendező egy korábbi brutális remekművének az Erőszakos Múltnak (History of Violence). Ezt az időszakot követően azonban megfigyelhető egy nem is tudom mi lenne rá a jó szó ellaposodás vagy talán elérdektelenedés minden esetre a nézők kénytelenek lesznek ilyen irányú igényeiket sorozatokkal kielégíteni, vagy átpártolni a törvény másik oldalára ahová áthelyeződik a szervezett bűnözést bemutató alkotások súlypontja. Ezt az állóvizet hivatott felkavarni (és nem is rosszul) 2010 utáni két mű az Animal Kingdom és a Nem Írnek Való Vidék (Kill The Irishman).
Nincs különösebb oka, hogy miért pont ezt a két filmet vettem górcső alá, semmi hasonló nincs bennük, eltekintve az időbeli közelséget és az örökérvényű tanulságot, ami a törvényen kívüli lét témáját áthatja: „aki kardot ragad az bizony kard által vész”. Ettől eltekintve két szögesen ellentétes aspektusú filmet láthatunk az Animal Kingdom Ausztráliában játszódik és egy 18 éves fiú szemszögéből mutatja be a történéseket. Édesanyja heroin túladagolását követően utolsó megmaradt családtagjának, a nagyanyjának a segítségét kéri, hogy „ akkor most hogyan is legyen tovább…” Eztán csöppen bele ebbe a furcsa világba, melyben négy piti bűnöző bácsikája és a matriarcha szerepét betöltő nagymama ténykedéseit követhetjük nyomon, melyet végigkísér a konstans paranoia és szorongás a törvény őreitől. Mindenképp érdemes adni neki egy próbát, annak ellenére, hogy én nem tudtam szimpátiát kiépíteni egyetlen karakter iránt sem, kivétel talán a rendőrtisztet (Guy Pearce) ami azért valljuk be elég gáz egy gengszteres filmnél, az unkonvencionális családmodell viszont mindenképp megmosolyogtató helyzeteket szül. A Kill The Irishman ami, mint a cím is következtetni enged egy ír gengszter felemelkedésének igaztörténete. A sztori a 60’as évek Cleavelandjében indul. Hősünk kelta harcosként vág utat magának a szakszervezetek és az alvilág összefonódott rengetegében. Az ír diaszpóra Robin Hoodjává növi ki magát és válik már-már kínszenvedést okozó tüskévé a digók talpában, tekintve, hogy nem lehet eltenni láb alól, mert „mindent túlél”. A barátságos, de keménykezű óriást hamar a szívünkbe zárjuk és végig magával ragadó, nem bealvós több szegmensben végignézős, hanem pörgős jó mozit kapunk. Nálam mindenképp „ő” a befutó. Addig is nekünk halandóknak megmarad a jó tanács, ha meg akarjuk élni a nyugdíjkorhatárt, akkor bizony más pályát, kell választanunk. Mert a happy end ismeretlen ebben a műfajban kivéve, ha az ember még időben „leteszi a lantot”, leüli a jussát, elvonul Tasmaniába és megírja élete történetét, majd milliókat kaszál vele. ( Bezony a jó öreg Chopperől van szó :) )
Animal Kingdom, (2010): 6/10
Kill The Irishman, (2011): 7.5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése