The Flowers of War (Jin líng sí san chai)
Zhang Yimou Kína Spielbergje - már ha lehet ilyet mondani-, s aki olyan műveket tett már le az asztalra, mint a Hős, vagy A repülő tőrök klánja, azzal szemben nagyok az elvárások. (Persze tudnék ellenpéldát is mondani, az utolsó "Flower-es" filmje, Az aranyvirág átka (The Curse of the Golden Flower), egy harmatgyenge film volt.) Hát még ha hozzátesszük, hogy a The Flowers of War minden idők legdrágább kínai filmje, a főszerepre pedig a friss Oscar-díjas Christian Bale-t szerződtették. Ez a tény, s a film nevezése a legjobb külföldi film kategóriában az Oscarra, kedvező jeleket vetített előre, bár magában hordozott egy veszélyt is - az Oscar-ra szánt filmek olykor sablonokból építkező, giccses melodrámák, izzadtságszagú dramaturgiával. Ugyanis sajnos ez utóbbi következett be: egyszerűen sokat vártunk, s keveset kaptunk, a látvány nem eget verő, tulajdonképpen néhány romos épületből álló díszlet (nem látom a made in china költségráfordítási hatékonyságot), hol van ez a kevesebből forgatott Vörös sziklától?, vagy még sok más filmet is említhetnék... Bale-en pedig látjuk a rutint, a gála előtt felszedett szakállat, a lelket nem, de még így is magasan viszi a hátán a filmet, amely egyébként a nankingi mészárlás (http://hu.wikipedia.org/wiki/Nankingi_m%C3%A9sz%C3%A1rl%C3%A1s ) idején játszódik, bár annak egészéről nem sok infót tudunk meg, csak egy kiragadott részletre fókuszál a film - egy templomra a város szívében, amely diáklányok és prostituáltak és a főhős, mint amerikai kívülálló sorsfordító erejű találkozásának színhelye. Lehet, hogy Zhang Yimou-nak hagynia kellene a virágokat? Nos, én a távol-keleti filmekben azt szeretem, hogy egy egészen más hozzáállást és világot mutatnak be, mint amit megszokhattunk, úgyhogy én azt mondom, nem kellene többet ennyire erőltetni a hollywoodiaskodást. Valahol azt írták, nem kell lehúzni, hiszen semmivel sem rosszabb, mint egy amerikai háborús film. Azonban pont itt van a bökkenő. Teljesen másnak kellett volna lennie. A végeredmény persze nem rossz, sőt, bőven nézhető, de az elvárásokhoz képest nagyot csalódtam. 6/10.
A mestergyilkos (The Mechanic), 2011
Jason Statham filmjei szinte mindig hozzák a jó (számszerűen 6-7-8/10) átlagot, néha egy-két kiemelkedő (A szállító, Crank) is akad közöttük. A mestergyilkos előbbiek szintjét nem éri el, de tisztességes munka. Tulajdonképpen egy újabb (az eredeti egy '72-es Charles Bronson film) remake, amit mellesleg nem láttam, úgyhogy a két film közti kapcsolatról nem nyilatkoznék.Statham egy profi bérgyilkos bőrébe bújik, persze a szokásos Statham-recept itt is él, vagyis a kőkemény jellem mellett mindig csempésznek némi érzelmet a történetbe. A mentorát és barátját vesztett Arthur Bishop annak szintén bérgyilkosi babérokra törő fiát fogadja tanítványának, hogy együtt álljanak bosszút a felsőbb körökön. Kőkemény és ötletes akciójelenetek, nincs teketóriázás, a 3:10 to Yuma-ból ismert Ben Foster ismét jól hozza az ellenszenves karaktert. 7/10.
Vasököl (Real Steel), 2011
Ha a Vasököl című filmet egy mondatban kellene leírni, a következőképpen fogalmaznék: a Transformers, a Rocky és egy átlagos amerikai apa-fiú kapcsolatra fókuszáló történet furcsa egyvelege, mégis működik. Talán mert ilyen formában még nem láthattuk, de sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, mint az utolsó Transformers film. Nem próbál okoskodni, csak szórakoztatni, a maga különc módján, és ez dicsérendő. Az ember a végére azon kapja magát, hogy egy robot győzelméért izgul...7/10.
Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love.), 2011
Steve Carrel rutinból hozza már a kiégett, csajozáshoz semmit sem konyító fazonokat, Gosling pedig a nőcsábász szerepkört. Kettejük találkozásából alakul ki a sztori, amely a maga esetlen módján egyfelől a tönk szélére sodródott házasságról, s a lélek nélküli csajozás visszásságairól szól. A film jól építkezik a romantikus komédiák elemeiből, nem érezzük sablonosnak, erre garanciát jelentenek a színészek is. Kategóriájában teljesen elfogadható. 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése