Oldalak

2012. február 14., kedd

Géppisztolyos prédikátor, Végső Állomás 5., Az emberi százlábú, Kóristák (2004,2009,2011)


Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher, 2011)

Gerard Butler napjaink egy legfelkapottabb, legkeresettebb színésze. Ez teljesen érthető, hiszen az utóbbi években készült filmjei közönség számára abszolút fogyasztható és minőségi. A Géppisztolyos prédikátor című film enyhén hatásvadász poszterének láttán (és a borzalmasan hangzó, b-kategóriás akciófilmre emlékeztető magyar cím hallatán) kicsit elbizonytalanodtam, hogy a film során megkapom-e azt, amire valójában számítok. Szerencsére kellemesen csalódtam, mivel a filmben mindenki megkapja a magáét: reális (kevésbé látványos) akciójelenetek, nyers vulgarizmus, erőszak, romantika, dráma és ezek egyvelege. A film Sam Childers (aki az illetőről még a film előtt többet szeretne megtudni, az látogasson el ide:  http://en.wikipedia.org/wiki/Sam_Childers) pálfordulásának, majd utána való munkásságának fázisait mutatja be meglehetősen hitelesen, szívbemarkolóan, mindezt Gerard Butler elképesztő alakításának köszönhetően. Mind Butlernak, mind a készítőknek és mindenekelőtt magának Sam Childersnek maximális respect!

9/10 



Végső Állomás 5. (Final Destination 5., 2011)


Akiknek már volt szerencséje megismerkedni a Végső Állomás-filmekkel, azoknak különösebb újdonságot nem fog hozni az ötödik rész. A szokásos téma: srác előre meglátja, hogy katasztrófa fog bekövetkezni és épp ezért úgy dönt, hogy saját magát és ismerőseit még időben biztonságos környezetbe helyezi, nehogy testi épségüket bármiféle sérelem érje. Az ötödik részben lévő balesetnek a Tacoma-híd jelensége adja az alapot. Igazából a film a teljesen átlagos, hozza ugyanazt a színvonalat, mint az előző négy rész, viszont azt mondom, hogy a végét érdemes kivárni. Ez utóbbi oknál fogva adtam jobb pontszámot a filmnek, mint amilyet valójában érdemelt volna. Kár, hogy a Fűrész-széria már nem volt képes az ötödik résznél az elvárható szintet nyújtani, annak jobban örültem volna, mint a jelenleg tárgyalt filmnél.

6/10



Az emberi százlábú (The Human Centipede: First Sequence, 2009)


Ismét egy újabb aberrált, beteg horror, aminek tulajdonképpen semmi értelme, csak annyi, hogy annak, aki megnézi egy kisebb adag rosszullétet és álmatlan éjszakát okozzon. Az utóbbi időben viszonylag elégedett vagyok az európai filmgyártással, de ez a holland „remekmű” sajnos egy szégyenfolt. Adott két szánalmas, ostoba csaj, akik gyökér módon eltévednek, defektet kapnak és véletlenül pont egy beteg állathoz tévednek be, Dr. Heiterhez (Dieter Laser), akinek egyetlen életcélja, hogy három embert összevarrjon és emberi százlábút csináljon belőlük. Ez a gondolat már alapból abszurd, felfoghatatlan és mértéktelenül irreális, de ez még mind semmi a film második feléhez képest. Mindezt azért mondom, mert amellett, hogy az előbbi jelzőket használtam, nem voltak észlelhetőek különösebb hibák a film első felében az amerikai beteg horrorfilmekhez viszonyítva. Azonban a film második felében annyira sok a b-kategoriás megoldás, mint valami Film+ által, hajnali 3kor sugárzott nézhetetlen vacakban.  Továbbá a karakterek is annyira IQ-fighterek, hogy amikor minden esélyük megvan a menekülésre, ők azért is a nehezebb és egyben kivitelezhetetlenebb utat választják. No comment... Az egyetlen értékelhető pont a filmben az maga a főszereplő, Dieter Laser. Ilyen elmebeteg állatot már régen láttam a vásznon. Az ő alakítása nélkül valószínűleg pontszámot se adnék a filmre. Egy fórumozót idéznék a sok közül: „Ez a f*sz egyszerűen zseniális”. Amúgy akit nem hajt nagyon a kíváncsiság, az messzire kerülje ezt a förmedvény horrort.

3/10



Kóristák (Les Choristes, 2004)


Ha már fentebb az európai filmgyártás szégyenfoltjáról értekeztem, akkor ellenpólusként említenék néhány szót egy nagyon jó francia filmről, a Kóristákról. A cselekmény középpontjában egy kezelhetetlen gyerekekkel teli nevelőintézet és egy tanár áll, akit újonnan vesznek fel felügyelői pozíció betöltésére. Az új tanár módszereinek köszönhetően gyökeresen megváltozik minden az intézet légkörében. Kiváló alakítások, gyönyörű dallamok, megható történet és elgondolkodtató végkifejlet jellemzik a Kóristákat. Anno először eredeti nyelven láttam, de célszerű a szinkronos verziót megnézni, ugyanis jelen esetben sokat dob a film hangulatán. 

9/10


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése