Kakszi Lajos és barátai újra moziba csábították a nézőket egy amolyan igazi együtt röhögős mulatságra. Az Üvegtigris (a szekér) azonban jelképesen tovább gurult, most már Budapesten is tiszteletét teszi az öregedő banda - az eredmény azért persze emészthető lett.
Rudolf Pétert kiváló színésznek tartom, aki az Üvegtigrissel valahol jól beleszart a magyar "vígjátékok" állóvizébe 2001-ben, amikor is társrendezőként és forgatókönyvíróként valami (szerintem) újszerűt hozott be a magyar mozgókép-univerzumba - a siker pedig bebetonozta cooltúránkba a tahó csapatot. A színészgárda konstans magja - akiknek (gyanítom) félig rögtönzött helyzetkomikumai és szállóigéi nosztalgikus társasági eseményeken később gyakran előkerültek - valószínűleg akkor is eljátszaná az Üvegtigris 4-et most már, ha egy megveszekedett vasat se kapnának a szerepért. Hiszen olyannyira szeretnek együtt röhögni, hogy az már szinte fáj.
Bizony, ezt a fájdalmat éreztem a film első huszonöt percében, és magamban már elkönyveltem - ez a rész gyenge lesz, és nem éri el az előző kettő szintjét. Aztán begurult Kamarás a magyar filmekben kötelező márkajelzés-elhangzással futtatott reklámautón (ezúttal Bentley), sokkot kapott a hat paraszttól, és azon nyomban megtört a rossz kedvem.
Az alpári humor egyébiránt sokkal erőteljesebben képviselteti magát, mint eddig, úgyhogy nyilván, akinek nem inge a bazmegolás, az ne vegye magára az egészet. Amit érdemes kiemelni, azok az új szereplők: a már említett Kamarás mellett Pikali Gerdát (kedvenc szinkronszínésznőm), aki zseniálisan hozza a féltékenységtől zabolázhatatlanná váló feleséget, Szabó Erika (a Barátok közt Tildája) meg egyszerűen úgy gyönyörű, ahogy van. Ezt az eyecandy-faktort persze a készítők is serényen alkalmazzák - heveny nyálképződést megindítva a férfi nem képviselőiben.
Ahogy említettem, az Üvegtigris 3 egy részét már nem a Pilisben rejtező okádék büfés bódé tőszomszédságában, hanem egy grandiózusabb helyszínen, Budapesten forgatták. Aki szeretné látni, amint Sanyi búvárruhában hajtogatja egy villa medencéjébe húszezresből a papírhajókat, esetleg amint épp egy a Dunán horgonyzó luxushajó irányítófülkéjébe téved, netalántán amint Gaben épp káromkodva "leszarja" a kivilágított Parlamentet, az ne habozzon megtekinteni a filmet. A történésekben tehát az eddigieknél még nagyobb káoszt is sikerült létrehozni, aztán a sztorit jól lekerekítették a végére.
Talán meglepő, de az Üvegtigris 3-nak még mondanivalója is van. Persze ugyanaz, ami az eddigi kettőnek. A sör valójában az élet kvintesszenciája, ahogy a jó nők és a gazdagság is, no meg a tűzzel-vízzel, dinnyével és a bűncselekményekkel is irthatatlan haverság. Lali valójában a kiugrást kereső örök kisember ideálja, barátai pedig mind szerencsétlen idióták, de számukra is megvan azért a boldogság. Nekünk pedig csak nevetni kell azon, ahogy azt elérni próbálják.
7,5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése