Gyakran szembesülünk azzal, hogy az európai filmek bizony büszkén helyt állnak az amerikai riválisaival folytatott versenyben. Gondoljunk csak a spanyol (Buried, Inarritu filmjei), lengyel (Katyn) vagy akár a francia (Leon a profi, Taken, régebbi Delon-Belmondo páros parádéi, Isten városa) művekre. A német filmgyártás is belefér ebbe a sorba, hiszen a Das Boot, illetve a Die Welle – A hullám után még jócskán találhatunk az említett remekművekhez hasonló klasszikust a filmek végtelen mezőiben. Ilyenek titulálom a Mások élete című darabot is.
Ez a film abszolút Florian Henckel von Donnersmarck művészi kezei alatt készült, mivel a rendezői és az írói munka is az ő nevéhez köthető. Donnersmarck olyan témát pedzeget a Mások életében, amely a mai napig sok embert, sok országot (elsősorban a volt szocialista országokat) foglalkoztat és hatalmas vitákat vált ki. Nem nehéz kitalálni, hogy a diktatúra alatt működő titkosszolgálatokra, az ott tevékenykedő emberekre, az állami megfigyelő gépezet alkotó elemeire és azok múltjára, jelenére és jövőjére, továbbá a társadalomra gyakorolt hatásukra gondolok most. Donnersmarck a vizsgálat tárgyává a 80-as évekbeli NDK-t teszi meg, amikor a Stasi (Staatssicherheit, tehát Állambiztonság) ügynökei mindenkinek a magánéletébe belemásznak, azt az ellenőrzésük alá vonják és ha valami nekik nem tetsző kis homokszem kerül a fogaskerékbe, az rögtön kiiktatásra kerül.
Ebben a történetben Wiesler századost (aki az egyik legjobb Stasi ügynök) küldik egy Dreyman nevű író megfigyeléséhez. A történet további szétcincálásának sok értelmét nem látom. Általában meg szoktam osztani a kedves olvasóval a sztori egy részét, de itt nem teszem, mivel jelen esetben tönkretenné a film nézése által okozott élményt. Nem is feltétlenül spoiler miatt (bár az is lenne bőven), hanem azért, mert itt tényleg a nézőnek magának kell felfedeznie az emberi viselkedés (illetve annak változása) minden egyes apró részletét, csak így ütnek nagyot a jelenetek és mindezt Donnersmarckon kívül köszönjük meg a kiváló színészgárdának. Külön senkit sem emelnék ki, mindenki tökéletesen játszik, talán pont ezért ennyire hatásos, szívbemarkoló és elgondolkodtató ez a dráma.
2007-ben a Mások élete megnyerte az Oscar-díjat a legjobb külföldi film kategóriában, hozzáteszem maximálisan megérdemelten, de ha valaki kétségbe vonja ennek a díjátadónak a komolyságát (sajnos erre az utóbbi években adtak is bőven okot, bár a legutóbbi gála valamelyest reményeim szerint alakult), annak azt mondanám, hogy az imdb-n az 56-dik legjobb filmnek számít 85 ezer szavazó után és metacriticen 89/100-as értékelést kapta. Annyit mondhatok, hogy engem lenyűgözött ez a film.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése