Az Oscar-gálán a L'illusionniste és a Toy Story 3. mellett az Így neveld a sárkányodat volt a harmadik jelölt a legjobb egész estés animációs film kategóriában. A győztes a Toy Story 3 harmadik része lett, amelyet ugyan nem láttam, de így is húzhatom a számat, mert a sárkányos eposz minden idők egyik legjobbja - véleményem szerint.
Nem igazán vagyok rajongója az animációs filmeknek, de néha azért szemezgetek én is - a tavalyi évből kritikám tárgya mellett a Gru és a Shrek negyedik része került vizuálisan terítékre. Érzelmeim noha vegyesek, azonban ami szembeszökő lehet még a kritikaíráson nem "edződött" emberek számára is, az nem más, mint hogy milyen minőségbeli metamorfózis következett be az utóbbi évek digitális meséiben. Gondolok itt az alakok, a tájak, a szereplők arcmimikáinak, vagy akár a fizika törvényeinek elképesztő visszaadására. Ez nemcsak a már említett kettőre vonatkozik, hanem az Így neveld a sárkányodat-ra is, a külcsín azonban még soha nem volt elég ahhoz, hogy valamiből csillagos ötös (tízes?) opus váljék.
Mindig is szerettem a vikingeket, az északi mitológiát, de normális film nagyon kevés készült róluk, animációs meg főleg - a motion capture technikával bolondított Beowulf-ot is csak azért kedveltem, mert a vérben gázoló, sörivó, szekercével szörnyeket mészároló vikingeket, és a csinos, szőke fehérnépeket körülvevő eposzokra a kiskoromban látott A 13. harcos óta ki vagyok éhezve.
Nos ezen vikinges sine qua non-ok közül itt igen kevés jelentkezik, ám ez egy cseppet sem baj, és igazából örülök, hogy szerencsére most nem valami Christopher Lambert vagy sorstársai főszereplésével készült b-kategóriás adaptációról kell írnom, hanem egy olyan rajzfilmről, melyben a mitológiát (kit ne érdekelnének a sárkányok?) és a vikingeket mixelték össze egy amolyan oktalan háborúskodás kereszttüzében jelentkező american "household pet" és állatszeretet feeling-gel, egy kis modern szemlélettel, s töménytelen csodálatos akciójelenettel.
Főhősünk, Hablaty (az eredetiben: Hiccup Horrendous Haddock III - anglisztikásoknak elemzésre remek lehet) kilóg a mainstream vikingek közül. Rövid hajú, vékony, pacifista kovácsinas, aki faluja nemzeti sportjának (sárkányölés) nemigen szeretne hódolni, noha véletlenül sikerül megsebesítenie egy félelmetes Éjfúriának keresztelt sárkányt, akivel végül összebarátkozik, és megismeri a faj sajátosságait - így a falu sárkányölő kiképzésén gyilkolás nélkül is győzedelmeskedhet az arénában.
Aki ismer, tudja, nem sűrűn szoktam használni az "aranyos" szót, de ennek a mesének a megtekintése közben ez sokszor eszembe jutott, méghozzá anélkül, hogy Csabika által vizionált tejbepapis gyerekkor rémérzése hatalmába kerített volna. A technikai kivitelezés hibátlan (sajnálom, hogy 3d-ben nem láthattam), John Powell Oscar-jelölt score-ja szintén, a történet pedig maximálisan szerethető, és érdekes. A szinkronhangok kitűnőek, a könyvből készült mese pedig olyan egyszerűen, természetesen hat a kedélyállapotra, hogy garantáltan elvarázsol. Nem akarok, és nem is tudok belekötni. Hibátlan.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése