Mi történik akkor, ha a szomszéd erdő mögötti dombon egy időutazásra kifejlesztett laboratórium leledzik? Erre keresi a választ az Időbűnök című film.
Sok csavaros, morfondírozós, logikusan felépített, meglepő fordulatokkal tarkított filmet láttunk már, ezek közé méltán sorolnám be a Los cronocrimenes néven futó spanyol filmalkotást, melynek sztorija a következőkben áll.
"Az ördögien agyafúrt időutazásos thrillerben - melynek máris készül az angol nyelvű remake-je - a középkorú Hector rémálmait látjuk megelevenedni. Miután a nyaralójához közeli erdőben megpillant egy meztelen nőt, Hector nyomozni kezd, ám nemsokára egy fegyveres idegen támad rá, és menekülnie kell. Hamarosan kiderül, hogy nincs menekvés: a nyomok Hector saját közelmúltjába vezetnek..."
Hector barátunk egyetlen szerencséje persze, hogy ő egy igazi kisvárosi vízvezeték-szerelő rátermettségével és megoldóképességével rendelkezik, így nem kezd logikai eszmefuttatásokba, hanem fogja a vascsövet, és a metafizikát megpróbálja realizálni. A paradoxon persze ugyanaz, mint minden időutazós filmben: ha az adott történés a jövőben a jelen eseményei miatt indult el, akkor a jelen miért determinálódik folyton a jövőtől? - no persze ezt a Vágó István-i szkeptikus mércét félretéve, igazi meglepetés az Időbűnök.
Több információt kár is lenne ellőni, mindenképpen érdemes vele egy próbát tenni, mert itt egy újabb példa arra, hogyan lehet potom pénzből jó filmet készíteni (magyar filmesek, tanuljatok!), ha képesek vagyunk félretenni a józan észt, és azt a tényt, hogy egy időutazásra szánt "komplexumot" nem a közeli málnásban, egy mitugrász tudós felügyelete alatt, a pár kilométerre lévő barkácsboltból hozott kerítéssel védve fogják létrehozni.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése