A legtöbb emberi lény számára létezik olyan egyén ezen a világon, akit mindennél jobban szeret. Tételezzük fel, hogy egyszer csak kopogtatnak a rendőrök az ajtónkon és elviszik azt a személyt, aki a legkedvesebb számunkra, aki nélkül képtelenség élni, majd a bíróságon szépen bejelentik, hogy gyilkosságért X évet fog kapni. Ráadásul meg vagyunk róla győződve arról, hogy családtagunk/szerelmünk/barátunk teljesen ártatlan. Vajon ilyen helyzetben mi mindenre lennénk képesek?
Ha az ember igazán belevaló, akkor egyáltalán nem számít, hogy mondjuk egy átlagos főiskolai tanárról van szó, mint Russel Crowe által eljátszott karakter esetében. Nincs mese, dönteni kell: vagy alkalmazkodni és élni tovább ennek fényében vagy magad mögött hagysz mindent és mindenkit bármi is történjék, mert nem vagy hajlandó ilyen körülmények között számlálgatni a napjaidat.
Paul Haggis, a film írója és rendezője nagyon okosan nyúlt ehhez a témához. Tudta, hogy az emberek kaphatóak lesznek olyan eseményekre, amelyek bárkivel bármikor megtörténhetnek. Az egész film ereje ebben rejlik és abban, hogy teljesen hétköznapi átlagpolgárokról szól és nem akcióhősökről. Ha például a Törvénytisztelő polgárra gondolok, akkor az jut eszembe, hogy ez egy kegyetlenül jó akciófilm, viszont a Gerard Butler által alakított anti-hős múltjában azért felbukkan a tény, hogy ő kém volt és ilyen-olyan bevetéseken vett részt, tehát van tapasztalata például emberölés terén.
A következő három napban elképesztő részletességgel van bemutatva, hogy milyen előkészületeket kell elvégezni ahhoz, hogy valakit meg lehessen szöktetni. Nyílván mi hasonló helyzetben nem találnánk egy Liam Neesont 2 perc alatt, aki a szánkba rágja, hogy mi is a teendő ebben az esetben, de ettől függetlenül nagyon is hiteles képet kaphatunk arról a tőlünk távol álló világról, amelyről csak a TV-műsorokban próbálnak minket felvilágosítani a valóságot meglehetősen eltorzítva.
Hát kedves olvasók még roppantul friss az élmény, így lehet, hogy az értékítéletem kissé el van homályosítva, de csak az izgalom és a pörgés jár a fejemben, amely a szívemet megdobogtatta és lélegzetemet elállította e kis „eksönmúvíííí” nézése közben. Akár így is fogalmazhatnék: „Háá Máuniká, háá idegállapotba vagyok”.
9/10
Nah végre megnézted ezt is! :D
VálaszTörlésMaximálisan egyetértek, én is kiszórtam rá a megnézése után a 9/10-et, de talán nem alaptalanul!
Sz. Dávid
Erős 8/10. Mert több is kijött volna ebből, még egy kis akarással.
VálaszTörlésHa az a pár forgatókönyvi hiba nem lenne, lehetett volna jobb is. Paul Haggis-ről tudjuk, hogy nagyon jó forgatókönyvíró, de itt még kicsit dolgoznia kellett volna. A zeneválasztás nem tetszett, Crowe felesége pedig egészen hiteltelen, pszichopata, s nem törődöm fejjel viseltetett férje irányában, egészen a végéig. A nyomozással kapcsolatos begyorsított események szintén hiteltelenek. Egyébként a film messze a mai átlag fölött van.