A Shrek negyedik részével kevés ember akarna elfutni, inkább elfutna előle, ha tudná, mi vár rá. Grafikai maximalizmus és forgatókönyvírói mélypont, a széria leggyengébb, befejező részében.
Miután zöld ogre barátunk megállapodott, gyerekei lettek, eltűnt a régi szép világ - egykori mocsári retektanyája, ahol semmitől és senkitől sem zavartatva élhette ki gusztustalan szokásait - turistalátványossággá avanzsált, főhősünk pedig a konzumáron importált mesefigurák non-stop Ozora-szintű pörgésétől (beleértve felesége és pelenkás "gyermekei" elemi szükségleteit) készül aneurizmát kapni, mígnem megérkezik a várva várt segítség.
Egy Fűrész-szériához hasonló, a múltat későbbi részekkel kibővíteni szándékozó flashback-ből megtudhatjuk, hogy a gonosz meselény, Rumpelstiltskin már annak idején egyfajta a George Clooney mókás, Kegyetlen bánásmód-beli ügyvédfigurája által kiötlött "megtámadhatatlan szerződést" ajánlott be Fiona hercegnő szüleinek (a királynak és a királynénak), akik, miután értesültek arról, hogy megmentették lányukat, bizony elálltak tőle. Így Rumpelstiltskin (az eredeti lényről itt lehet olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Rumpelstiltskin) "szerződéses kontraktus iránti akaratnyilatkozatok" hiányában visszazuhant csöves életformájába, amely során lezüllött Túl az Óperencián-iként guberált a szemétben, mígnem Shrek-et - akinek kívánsága nem lehetne más, minthogy kicsit élje régen megszokott agglegény életét - tőrbe csalja.
Az ostoba ogre persze nem járt a jogi karra, így nem tudja, hogy az apró betűs részeket is tanácsos elolvasni - ennek hiányában egy alternatív univerzumba kerül, ahol Rumpelstiltskin a király, a boszorkányok az alattvalói, Fiona az ogre ellenállás feminista William Wallace-epigonja, őt magát pedig még a megélhetésért kocsit húzó Szamár, és a tejtől és a kényeztetéstől "elmacskásodott" és meghízott Csizmás Kandúr sem ismeri.
Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy születéstől fogva kedvenc mesefigurám sokadik variációja az egyetlen, aki képes feldobni ezt a filmet - az eredetiben Banderas szinkronja maradt, a tragikusan elhunyt Selmeczi Roland helyett viszont már Crespo Rodrigo adja hangját a macskának -, az idegesítően gyökér antagonista Rumpelstiltskin, s az undorító boszorkányok nem képesek arra, hogy fenntartsák az ember érdeklődését. Míg Shrek rá nem jön, hogy a gondtalan fingás és a szabadidő helyett jobb a mocsárturizmus és kölkeinek pesztrálása, a gyenge harmadik rész után még lejjebb esik a színvonal. Továbbá megjegyezném, hiába látszik Szamár bundája hd pixelekben sokkal részletesebbnek, ha csupán erre vágyunk, majd az állatsimogatók felé vesszük az irányt.
Az önismétlő, nevetés-faktort alig birtokló, de grafikailag valóban szép Shrek Forever After után kíváncsian várom, hogy a Csizmás Kandúr mozifilm kiköszörüli-e a csorbát, amit ezzel a szériával tettek.
3/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése