A világ legszarabb filmjei: Part I: Spirit - A sikító város (The Spirit), 2008

Mivel e blog célja részben a szórakoztatás, ezért egy új rovat indul a film-kocka hasábjain, melynek célja a világ legótvarabb, legszánalmasabb, a filmnéző egészségére legkárosabb, avagy legnevetségesebb filmjeinek bemutatása, természetesen árnyalatnyi humorfaktorral támogatva. :)

Az első rész egy nem akármilyen szart kíván meg bemutatni. A cikk tárgya Frank Miller 2008-as "mesterműve", a Spirit - A sikító város, mely nem kevés (mondhatni ipari mennyiségű) kacagást volt képes kiváltani, szerintem - ahogy a későbbiekben kiderül - nemcsak belőlem. A film egyébként valami agyament képregényen alapul, és a Sin City-t próbálja meg utánozni.



Erről a filmről kár ismertetőt írni, minden szó bepötyögése heveny fáradságot kelthet az emberben, ezért csak a "zseniális" trailer-t venném röviden górcső alá.



E sorok olvasója legyen szíves végignézni ezt a tiszavirágéltű csodát, hiszen a most következő sorok csak ennek függvényében lesznek hatásosak. :)

0:40 - a világhírű és okádék Spirit-szaltó
0:42 - futás a dróton
0:54 - futás a fizika törvényeit meghazudtolva
0:56 - csodás események láncolata: okádék szaltó a tetőre, ott főhősünk (ezúttal a fizika törvényeinek megfelelően) megbotlik, majd 0:58-nál leesik róla

A YouTube-on xoxaradxox a következő logikai bukkanóra világított rá a trailer alatt szöveggel kapcsolatban, amely még nekem is meglepetést okozott:
"want too see the movie...but wait. "the city screams. she is my mother. she is my lover. (OKK...some kind of crisis going on here??) and I am her spirit.(so...wat? his mother/lover is dead?)" :DDD

Nos ennyi már épp elég lett volna a filmből, ennek ellenére mégis rászántam magam a megnézésre.
Azonban amikor Samuel L. Jackson-t a film közepén őrült és szánalmas röhögése közben (valószínűleg ő is érezte, mire írt alá) telibe kapta egy wc-csésze, majd az is kiderült, a náci diktátorok valójában négerek is lehetnek, úgy gondoltam, hogy határozott mozdulattal megnyomom a delete gombot.
Kezdetben vitatkoztunk, hogy Miller - aki felbátorodva azon, hogy a Rodriguezzel "társrendezésben" elkészült Sin City sikeres és népszerű lett, azt hitte, hogy egyedül is boldogulni fog - mindezt vajon komolyan gondolja-e, aztán mivel film noir-ról van szó, a hangvétel pedig nagyrészt komolynak tűnt, így ezen vita tulajdonképpen eldőlt.

Lássuk, hogy is vélekednek a filmről azok, akik már összefutottak vele...
Az xpress.hu-n Niwrok a következőket mondja:

"Sikítás, az volt. Kevésbé a rajongásunk kifejezésére használtuk ezeket, mert jellemzően úgy hangoztak, hogy "Kapcsold ki, nem bírom tovább!!!"."
"Hiába elszánt a főhős, ha a piros nyakkendője mellé kínai dorcót vesz fel, az egyik jelenetben meg letolt gatyás denevérként himbálózik egy házfalon. "
"A szövegek, azok fájnak igazán... a történet megértéséhez nem kellenek, viszont nem kevesen fognak a távirányító MUTE gombjára vetődni, ha megpróbálják feldolgozni ezeket az állatságokat, amik az egzisztencialista zagyvaságoktól a Barátok közt kevésbé jó párbeszédjeiig terjednek."

Roby T is osztja ezen nézetet:

"Unalmas nevetséges párbeszédek, idióta szereplők Samuel L. Jackson élete legrosszabb alakítását nyújta ebbenn a hihetetlenül szánalmas filmben. Nevetséges történet és még miegymás."

Tovább nem is folytatnám. Mindenesetre ez az egyetlen film, amelyet még Scarlett Johansson jelenléte sem tudott megmenteni. :)