"Ha a Gladiátor volt Róma álma, akkor A kilencedik légió Róma rémálma."-írta valaki az imdb.com kommentjei között, és ezzel teljesen egyet kell hogy értsek, hiszen ezúttal bizony a barbárok vannak felül, nem pedig a mindenható Római Birodalom. Amikor már azt hittük, hogy Neil Marshall a szánalmas Doomsday-jel végleg búcsút intett a nézhető filmek kategóriájának, megjelent a Centurion. A film nem vállal persze sokat, de azt legalább kiválóan teljesíti.Ha a Doomsday arról szólt, hogy egy csapat katona menekült a "gonoszok" elől, akik üldözték őket, akkor máris tetten értük a közös pontot e két alkotásban. Azonban amíg a Doomsday (amit ne nézzetek meg, ha jót akartok) valahogy megpróbálta a 28 nappal későbbet, a Mennyei Királyságot, a Gladiátort, a Mad Maxet, meg A gyűrűk urát szintetizálni, aztán végül egy kib****** nagy szemét lett belőle, addig a Centurion kamuja könnyedén átsiklik a szemünk előtt (amíg fel nem lapozunk egy internetes lexikont), és egy nagyszerűen komponált, igazán kardos-szandálos (értsd, ömlik a vér literszámra), ötletes beállításokkal operáló (a jelenet a farkasokkal a kedvenc részem), egy cseppnyi romantikának is helyt adó, látványos akciófilm összképét adja. Felejtsétek el az okádék Spartacus sorozatot, ha remek harcokat, és nem a hát mögött megjelenő gigantikus cgi vérfoltokat, valamint a Windows-os Paint-tel rajzolt arénát akartok látni.
Visszatérve, a Centurion talán az Apocalypto-hoz és a társasági jelenetekben a Rómához hasonlít a legjobban, a már emlegetett fikciókkal együtt. Itt ugyanis a filmnek annyi valóságalapja sincsen, mint azt általában megszokhattuk a realitást egyébként is nagy mértékben nélkülöző történelmi filmektől, sorozatoktól (kivétel némiképp a Róma). Bár ezt a mai filmektől nem is lehet elvárni (én sem vártam el), érdekességképpen azért közzéteszek némi információt.
Hasonlítsuk hát össze a film történetét a valósággal:
"A kilencedik légió - egy lebilincselően izgalmas akciófilm - a Krisztus utáni második évszázad Britanniájában játszódik, ahol Quintus, a Római Birodalom határszéli erődítményén való barbár rajtaütés egyetlen túlélője csatlakozik Virilus legátus legendás kilencedik légiójához, mely északnak tart, hogy kiűzze a piktek rettegett hordáit. Amikor a légiót megtámadják, és Virilust elfogják, Quintus egy maroknyi katonával tovább küzd az ellenséges vonalak mögött az életben maradásért. Célja, hogy kiszabadítsa a legátust, és elkerülje a fogságot, a kínzást, a biztos halált."-szól a film ismertetője.
Ehhez mindössze annyit fűznék hozzá, hogy azon túl, hogy a piktekről, mint népről, szinte alig lehet valamit tudni, a legkorábbi feljegyzés is a harmadik század legvégéről származik.
"Kr. u. 443: A Brittek Rómához fordultak segítségért a piktek elleni harcban, de Róma hadban állt Atillával a Hunok királyával, így nem segítettek." (forrás: Wikipédia) Mivel a filmben római katonák menekülnek a piktek elől, ehhez inkább nem fűznék kommentárt.
A film Kr. u. 117-ben játszódik, Hadrianus falát azonban 122-ben kezdték el építeni.
A visszásságok és pontatlanságok ellenére azonban még egy-két ügyes forgatókönyvbeli csavarral sikerült megoldaniuk a választ a hiányosságokra. Hiszen ha szinte semmit nem tudunk egy népről, akár még ez is megtörténhetett, és miért ne merülhetett volna akkori felsőbb utasításra mégiscsak feledésbe a dolog.
Az imént felsorolt hülyeségekkel persze senki ne foglalkozzon, mert a filmeket általában nem a történelmi hűségért szemrevételezzük, az ismertető tárgya pedig egyébként egy rendkívül korrekt film, bőven megéri megnézni annak, aki kedveli a korábban meghivatkozott alkotásokat. Már csak Olga Kurylenko miatt is, aki (civilben) az egyik legdögösebb, a filmben pedig a legkönyörtelenebb embervadász, akit valaha láttam...
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése