A hazánkban nagyjából az Avatarral egy időben bemutatott Terry Gilliam film megnézését sokáig halogattam, bár e több, mint fél éven belül a Grimm testvéreket, mint Gilliam újabb alkotásai közül az egyiket, már volt szerencsém látni. Talán pont a bemutató helytelen időzítése miatt ez a mű sok ember figyelmét elkerülte, és csak Heath Ledger váratlan halála miatt került részben reflektorfénybe. A Doctor Parnassus ugyanis Heath Ledger utolsó filmje, olyannyira, hogy a forgatás közben halt meg, ami több problémát felvetett a folytatással kapcsolatban. Gilliam kezdetben le akart állni a munkával, majd Ledger három barátja, Johnny Depp, Jude Law, és Colin Farrell ugrott be, hogy helyettesítsék a karakterét, ennek megfelelően pedig maga a forgatókönyv is átírásra került.Gilliam a legkülöncebb filmrendezők közé tartozik. Mindenki látta már legalább egy filmjét, hiszen olyan alkotások sorakoznak a repertoárban, mint a Félelem és reszketés..., a Brazil, vagy a 12 majom. A Grimm testvérekben és a Parnassusban meglehetősen sok közös dolog van. Kezdve itt azzal, hogy aki leül megnézni egy ilyen filmet, ne esti mesére, de ne is véresen komoly alkotásra számítson. A rendező gyakran ingázik halál és élet,a tér és idő, rejtélyek és a tudatalatti misztériumai között, miközben észre sem vesszük, és már hatalmába kerített a világ, amit megalkotott.
A szürrealizmus és szimbolizmus, a bravúros képi megoldások, a kreativitás, a tragikomikum, valamint némi keserédes szemlélet és affinitás az emberi jellem különböző oldalainak bemutatására, mindez tetten érhető a Doktor Parnassusban. Nem könnyű mindezt még felnőtt fejjel sem befogadni, sőt, megkockáztatom azt, hogy a legtöbben rögtön abbahagyják a nézését, az erre fogékonyak meg egész egyszerűen csak imádják. Egy groteszk színház, groteszk alakokkal, csipetnyi humorral és humoros erőszakkal, zseniális Ledgerrel és kiváló mellékszereplőkkel (ha jelen esetben lehet ilyet mondani), kívánatos hölgyeménnyel (alább a képen :) ), semmihez sem hasonlítható, olykor az én szememnek már bőven giccsbe hajló látványvilággal (Gilliam szerintem LSD-zik), ámbár fordulatos történetvezetéssel.
Dr. Parnassus és színjátszó társulata furcsa kérdést szegez a hitetlen és érdektelen nézők elé. Mi történne akkor, ha mindenki szembesülhetne saját vágyaival, s ezt egy tükrön keresztül tehetné meg? Ez a tükör azonban néha torz és görbe. Ahogy maga az ember is, s aki ezt a világot teremti: hiszen Parnassus alkut kötött az ördöggel...A történetről kár ellőni ezen kívül bármit, legyen meglepetés, annak, aki rászánja magát erre az emlékezetes utazásra. Hiszen összességében egy nagyszerű és különleges alkotás született, amelyről e rövid sorok között is nehéz véleményt formálni. Mint ahogy azt sem könnyű szavakba foglalni, Heath Ledger halála mekkora űrt hagy maga után... Remélem a film utat talál azokhoz, akiknek mindezek még jelentenek valamit.
8/10
"Nem könnyű mindezt még felnőtt fejjel sem befogadni, sőt, megkockáztatom azt, hogy a legtöbben rögtön abbahagyják a nézését, az erre fogékonyak meg egész egyszerűen csak imádják."
VálaszTörlésEbben minden benne van. Én is elkezdtem nézni, de körülbelül 15-20 perc múlva abbahagytam, a gyomrom ezt a műfajt nem veszi be. Aki teheti nézze meg, de ha a fentebb említett időpontig a film nem köti le, akkor hanyagolja.
Én kb 30 percet bírtam ki belőle úgyhogy csatlakozom az előttem szólóhoz...
VálaszTörlés