A 13-as (13.), 2010

A Buried után egy újabb film kerül bemutatásra a blogon, amelyről szintén nem sokat lehetett hallani, de ennek ellenére szükséges említést tenni róla, mivel meglehetősen egyedi darabról van szó.

A grúz származású rendező és forgatókönyvíró Géla Babluani tulajdonképpen semmi egyebet nem tett minthogy egy 5 évvel korábbi filmjét „remakelte” amerikai színészekkel és a fekete-fehér képi világot színesre változtatta meg.  Az új változatban igazi sztárparádénak lehetünk tanúi: olyanok adták a nevüket ehhez a filmhez mint Jason Statham, Mickey Rourke, Ray Winstone és David Zayas (Dexter, The Expendables). Ennek ellenére rossz hírt kell közölnöm a kedves olvasókkal.  Ennyi dudás sajnos nem fér meg egy csárdában, ezek a nagy nevek egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a szerepükkel és valamiért nagyon lagymatag teljesítményt nyújtottak. A slusszpoén az egészben, hogy az abszolút „noname” Sam Riley (aki egyébként a főszereplőt testesíti meg) alakítása az, ami részben megmenti attól a filmet, hogy ne tátott szájjal, totál kómás fejjel unjuk végig a 97 percnyi időtartamot. 

 Viszont ami a legjobban kiemeli ezt a művet az átlagfilmek köréből az a cselekmény központi irányvonala. A sztoriról tényleg csak nagyon keveset szólnék, mivel arról, ami a darab különlegességét adja, nem szeretnék spoilerezni. Tehát adott a főhősünk, egy fiatal srác, akinek családja anyagi gondokkal küzd. A fiú alkalmi munkákat vállal és az egyik alkalommal fél füllel hall valami lehetőségről, amely noha kockázatos, ám rendkívül jövedelmező. Így aztán nem is habozik túl sokáig, megragadja az alkalmat. De hogy mibe vágja a fejszéjét? Ez itt a nagy kérdés…

Nem kell ettől a filmtől az „év legjobbja díjat” várni, egyéjszakás kaland véleményem szerint, de érdemes megnézni, mert ilyen ötlettel eddig bizony nem sokan rukkoltak elő. Azért kár érte, mert az alapanyagból akár egy nagyon ízletes klasszikust is össze lehetett volna gyúrni.

6,5/10