Oldalak

2011. január 2., vasárnap

Fekete hattyú (Black Swan), 2010


Korunk legegyedibb rendezői közé tartozik Darren Aronofsky, aki a Requiem egy álomért-tal és A pankrátorral már jelezte, hogy helyet követel a nagyok között. Most pedig rávett arra, hogy megnézzek egy balett-témájú filmet, persze ehhez (mint utólag kiderült) túlságosan is ismert eszközökhöz nyúlt...

Figyelem, emberek! Akit a balett taszít, az ne ijedjen meg. Mert ezt a 107 percet ki fogja bírni az, aki ellenben szereti a misztikus thrillereket. Röviden a történet a következő: egy balett-társulat tagja Nina (Natalie Portman) a Hattyúk tavának főszerepére hajt, mely nem más, mint egyszerre eljátszani a jó Fehér Hattyú-t és ikertestvérét, a gonosz Fekete Hattyú-t. Ám Nina filigrán, csendes, maximalista lány, akinek nem áll jól a romlás virága szerep. Vagy ez csak a látszat?

Igen, csak a látszat. Nina ugyanis félelmetes lelki metamorfózison megy keresztül, melyet erősít a szürreális látványvilág: a tükrök hada, a színházi égőktől fénylő termek, a rendezőtől megszokott közelkamerás trip-jelenetek; de a rendkívül erőteljes komolyzenei aláfestés is. A film ugyanakkor komoly szexuális tartalommal bír, mely bizony kellemes perceket szerezhet egy férfiembernek (ugyanis Mila Kunis és Natalie Portman kalandjait órákig is el tudnánk nézni)...

A balett-szubkultúra részletei a legkevésbé sem érdekelnek, egy filmet azonban így is tudni kellene értékelni. És mégis küszködök, mert nehéz róla beszélni. Azt mondták tökéletes, fantasztikus, az IMDB top filmei között van, én pedig rázom a fejem. Natalie Portman ugyanakkor olyan alakítást nyújt, ami szerintem nagy eséllyel pályázik az Oscar-gálán, a film valóban brutális és különös, néhol egészen kiváló jelenetekkel, de megint megsejtettem, hogy mi lesz a vége. Lehet, hogy túl sok filmet láttam már, de egyet ezek közül különösen kedvelek, és most nem mondom meg, hogy melyik az. Mert ha megnézitek, úgyis -nagy eséllyel ti is- tudni fogjátok. Nos, a Fekete Hattyú ennek a filmnek az alapötletét másolta le, és ettől kezdve nálam nem lehet igazán nyerő. Talán az is baj, hogy rétegfilm, s bár lehet, hogy pont ilyen csomagolásban ezt még nem láttuk, csak szimplán láttuk máshol, és még nem veszett eléggé a múlt ködébe... Talán túl sokat vártam tőle, de a Fekete Hattyú nálam sosem fog a világ legjobb filmjeinek a közelébe se tartozni.

8/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése