Anno a várományos filmek kapcsán említésre került a Buried. Megnézése után csak ennyit tudok mondani: üdvözöljétek a 2010-es év egyik legnagyobb meglepetését!
Hát kedves blogolvasók nehéz szavakba önteni a látottakat. Elsőre mindenki azt kérdezi, hogy ez mi akar lenne? Egy koporsó plusz a tini lányok kedvence, többnyire romantikus filmek sztárja Ryan Reynolds (kivéve persze a Rettegés házát és a Füstölgő Ászokat), aki bulikat is szervez Van Wilder szerepében? Hogyan illik össze a kettő? Csak egy szó: tökéletesen.
Paul Conroy az USA hadseregének beszállítója Irakban, azonban egy iraki támadás után a föld alatt találja magát élve eltemetve egy koporsóban. A három dolog, ami a segítségére lehet: egy öngyújtó, egy régi mobiltelefon és a remény, hogy kijut innen valaha.
Ryan Reynolds most egyértelműen bebizonyította nekem, hogy őt bizony nem lehet beskatulyázni a fentebb említett kategóriákba és azt, hogy az ebben a filmben nyújtott játéka alapján egy Oscar szobrocska nagyon is elférne valamelyik Los Angelesi villájának polcán. Egyszerűen fantasztikus, amit produkál. Nem tudom lehet-e ennél hitelesebben bemutatni azt a kétségbeesést és halálfélelmet, valamint élni akarást, amit egy átlag ember érezne, ha hasonló körülmények áldozata lenne. Egyértelmű, hogy az ő alakítása viszi a hátán a filmet, de azért ne feledkezzünk meg a spanyol (!) filmkészítők teljesítményéről se. Mind a rendezésből, mind a vágásból, az operatőri munkából mindent kihoztak, amit lehetett és külön dicséret, hogy ez a film kb. nulla költségvetésből készült és nem ilyen 100 millió dollárokból. Sajnos azonban élményünket 1-2 aprócska, ámde annál bosszantóbb hiba rombolja le egy kicsit. Nem tudom Ti hogy vagytok vele,de azért pár méterrel a felszín alatt egy rohadt fadobozban azért fél óránál tovább elegendő oxigénhez egyikünk se jutna, de akár azt is említhetném, hogy lent a mélyben mióta van térerő… Na mind1…
Ami a műfajt illeti sikerült egy elég ütős dráma-thriller koktélt keverni, amely egy percig nem ül le és a nézőt minden pillanatban izgalomba tartja. Elsőre kicsit a Fülke című film ugrott be nekem tekintettel az egy helyszínen játszódó cselekményre, de ahogy ott a mozgási szabadság kevésbé volt annyira lekorlátozott (nyílván a telefonfülke és az utcai terep miatt), addig itt a maximális klausztrofóbia érzést bőven megkapjuk a képünkbe és mi is együtt vagyunk bezárva abba a koporsóba, a film hatására néha még a levegőt is ugyanúgy vesszük mint főhősünk.
A filmben a nagy feszültség mellett kulcsszerepet kap a társadalomkritika is. Na itt az amcsik jól megkapják mindazt a negatív véleményt, amit az iraki háború kapcsán az átlag, épeszű emberek is gondolnak róluk. Viszont ami még az Amerika-Irak viszony bemutatásánál is fontosabb az, hogy mennyit ér az ember élete. Ha a médiának, a hatóságoknak, a magasabb politikai köröknek az érdeke úgy kívánja meg és nem Beatrix Kiddo vagy a Kill Bill-ből, akkor bizony bajban vagy és jóformán csak magadra számíthatsz (tisztelet a kivételnek).
Summa summarum azt a néhány hatásvadász jelenetet és azt a pár logikai bakit leszámítva maximálisan elégedett vagyok, nagyon jó film. Csak ajánlani tudom!
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése