Kaptár: Túlvilág (Resident Evil: Afterlife), 2010

Dév kollégám az új évet két korrekt alkotással indította el, úgyhogy itt az idő, hogy megtörjem a tendenciát és valami kevésbé minőségi, ép ésszel nehezen felfogható és gyomorral nehezen emészthető kis darabról, a Kaptár negyedik részéről osszam meg veletek benyomásomat.

A történet szerint már az egész bolygó jóformán zombikból áll és Alice-nek (Milla Jovovich) csak az számít, hogy talál-e még túlélőket a Földön. A rádión keresztül értesül arról, hogy létezik egy bizonyos Arcadia nevezetű anyahajó, ahol még élnek embernek nevezhető lények és bárki, aki hallja ezt az adást, az nyugodtan menjen oda, mivel menedéket, ételt és szállást talál ott. Cél tehát megvan, már csak oda kéne jutni valahogy. Persze az odavezető út meglehetősen rögös, amit néhány időközben megtalált ember és egy régi, ámde nem kimondottan szívélyes üdvözlettel fogadó ismerős is megnehezít.  

Sajnos megint ki kell térnem a számítógépes játékok és a belőlük készült filmek közti viszonyra. A Kaptár első része előzményként szolgált a játékban hallottaknak/látottaknak és elismerem egész jól sikerült. Aztán sajnos az alkotó, Paul W. S. Anderson rendező és forgatókönyvíró társaihoz hasonlóan beleesik abba a primitív hibába, hogy a nem játékfejlesztők által kimunkált ösvényen halad tovább. Ha egyszer van egy jó sztori, akkor MIÉRT kell mindenképpen elcseszni?! 

A film vége pont úgy végződött, hogy tökéletesen lehetett volna folytatni. De nem… Ezt nem szabad, mert a talán még a végén láthatnánk egy könnyed, szórakoztató kis horrorfilm sorozatot és talán a nézők többsége elégedett lenne (és esetleg Ti is többet kaszálhatnátok kedves filmgyártók), szóval mindenki jól járna, de ez valamiért a debil készítők tudatáig nem hatol el. Ehelyett kaptunk egy kritikán aluli folytatást, a harmadik részről már nem is beszélve… 

Az újabb rész is hű marad elődeihez abban a tekintetben, hogy milyen módon lehet egy franchise-ból a lehető legjobban kiábrándítani az embert. Mindössze kell hozzá a jó öreg, csapból folyó CGI, égbekiáltóan Mátrix-jelenetek lenyúlása, a Silent Hill-ből az az undormány lény, ami most még egy bazi nagy kalapácsot is vonszol maga után (de hogy ez Ki? Mi? Honnan jött? vagy Mit csinál itt ebben a filmben?  -> nem kapunk választ). Ehhez még persze kell a dübörgő rockzene (én szeretem ezt a műfajt, csak itt már eléggé szánalmas hatást kelt), töménytelen logikátlanság , két jó nő és Scofield személyesen a Szökésből, aki persze most is tudja hogyan kell kijutni a börtönből… Bár hozzáteszem talán még ő volt a legjobb az egész filmben. Ez is mutatja a szintet…

Milla Jovovich, Ali Larter, Wentworth Miller és az Arcadia-ötlet miatt maximum 3/10. Ennél többet jóindulattal se lehetne adni. Kár érte, pedig az eleje egész jól kezdődött…