Oliver Hirschbiegel (A bukás rendezője) rendkívül felkavaró filmet tárt elénk, melynek alapjául egy olyan novella szolgált, amit egy valóban megtörtént esemény (az 1971-es Stanford börtönkísérlet) ihletett. Mi történik, ha kísérlet gyanánt két tucat férfit véletlenszerűen börtönőr-elítélt szerepre osztanak be, "némi" készpénz fejében, persze csak ha sikeresen abszolválják a két hetet?
Hirschbiegel valószínűleg nagy rajongója lehet a Taxisofőrnek, hiszen főhősünk Tarek (Moritz Bleibtreu) is alábbi szakmát űzi, s a film első perceiből kellő képet kapunk abból, milyen üres is az élete, hasonlóan a DeNiro féle karakterhez. A helyszín ezúttal egy német metropolisz (Köln), a 21. század legelején. Sárga háttérkijelzős mobiltelefonok, és a többi. Európa, nem Hollywood. A szuggesztív képi erőnek köszönhetően máris érezzük a nyomást, s egyben a nosztalgiát.
A film első húsz perce olyan kilátástalanságot varázsol elénk, mellyel nem sok alkotás büszkélkedhet. Persze bágyadt közönyéből ébred az ember, amikor végeláthatatlan hétköznapjaiból hirtelen kirántja a piroson átgázolva belé hajtó nő, akinek nyakán a szerelem illatát véli majd megérezni, és eddigi élete egy csapásra megváltozhatna, de eközben már eldöntötte, és vállalja azt a próbatételt, ami -mint később kiderül- végleg elválaszthatná tőle. Noha az elvágyódás gondolata érinti meg, és próbálja elrepíteni egy kis időre abból a testet-lelket megrengető élményből, amely a lélek legsötétebb bugyrait tárja fel, és amelynek egyetlen ellenpontja valóban ez a képkockánként félénken odalopózó tisztaság. A kísérlet azonban nem magasztosítja fel mindezt, hanem elsikkasztja. Mint ahogy önmagát is.
Az erőszak manifesztálódása a hétköznapi emberekben- ez olyan téma, amivel már rengeteg film foglalkozott, és nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen kísérlet során kiből milyen állat fog majd válni. Ha nem a sarokban hugyozod össze magad, akkor majd a rácsra mászol, de ellenkező pozíciódban késztetést érzel arra, h az oldaladon lévő tonfát ne csak félelemkeltésre használd, ha kísérletben részt vevő "munkatársaid" már kellőképpen megaláztak. A rabok oldalán obstrukció és lázadás, a másik oldalról visszafogott testi és lelki fenyítés, ez szerepelhetne elvileg a repertoárban, mert a három fős tudósból álló brigád kamerákkal figyel minden egyes történést, és erőszak esetén kizárja a delikvenseket. Avagy ha már önmaguktól kiszállnának. De akkor ugrott a busás jutalom.
És itt álljunk meg, mert a valóság és a fikció táptalaja ettől kezdve elválik, és utóbbi a lassú s(z)ikkadás útjára lép. A kísérlet egy óráig valóban kísérletként működik, attól kezdve azonban már csak egyre nevetségesebbé váló ráhatás, hollywoodi kliséhalmaz, brit posztapokaliptikus filmektől megszokott rángatózás. Zombikat látunk, céltalan és értelmetlen forgatókönyvet, egy remek ötlet hibátlan kivéreztetését. Bátran mondhatjuk, A kísérlet csak félig volt hatásos. Csak egy kísérlet volt.
6/10
Rosszul tudod. Köln-ben játszódik a film. A kritika meg gyenge.Mondhatni "kritikán" aluli.
VálaszTörlésHozzászólásodból csupán a lényeg hiányzik. Miért gyenge a kritikám, és miért kiváló ez a film? - tehát az alábbiakat megmagyarázó érveid.
VálaszTörlésAhogy az írásból nyilvánvaló, az első felével abszolút semmi baj nem volt, a végére viszont nevetséges jelenetek sokasága váltogatta egymást. Elég régen láttam, s nem szándékozom újra megnézni (így most nem idézek fel konkrét részleteket), azonban jól emlékszem, hogy a remek ötletet hogyan bagatellizálták el.