Oldalak

2010. november 14., vasárnap

Aviátor (The Aviator), 2004


Egy régi elmaradásomat pótoltam tegnap, Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio 2004-es munkájával. A meglepetés pedig nagyon kellemes volt.


Ha azt mondom az Aviátorra, nem könnyű alkotás, akkor még finoman fogalmaztam. A majd háromórás filmeposz olyan témát feszeget, amely nem túl sok ember érdeklődésére tarthat számot, akkor sem, ha öt Oscar-díjat, és négy BAFTA-t, valamint számtalan jelölést söpört be Scorsese filmje.

A rendező neve azonban mindig garancia. Elképesztő életművéből cseppet sem lóg ki Howard Hughes életének bemutatása, hiszen az általa nagyra tartott régi Hollywood korába kalauzol minket, ahol Ava Gardner-ek, Katharine Hepburn-ök élték világukat, a filmeknek óriási kultusza volt, és a repülés technológiájának fejlődése is ekkor kezdett soha nem látott magasságokba emelkedni. Howard Hughes, a hollywoodi, dúsgazdag, de fóbiákkal küszködő aranyifjú karakterének megformálására ezúttal nem is választhattak volna megfelelőbbet DiCapriónál, aki élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja, ezt minden kétség nélkül állíthatom, s ezzel harmadik Oscar-jelölését söpörte be a Gilbert Grape és a Véres Gyémánt után.

Az öt Oscar-díj mindegyike technikai, ami nem is meglepő, annak függvényében, hogy micsoda látványvilágot hoztak itt össze. Robert Richardson a világ egyik legjobb operatőre (ezt már a múltkor is hangsúlyoztam), de Scorsese szokásos stábja is a már ismert színvonalon tette a dolgát, ennek hatására egészen a második óráig egy cseppet sem unatkozunk. Különösen Hughes repülőgép-balesetének megvalósítása brutális, és egész egyszerűen elképesztő. Az említett időpont után azonban előjön az elnyújtottság érzése, és kicsit szenvelegve üljük végig a maradék ötven percet, mintha egy régi időkbe helyezett Top Gun-t néznénk, amit ezúttal Amerika istenítése helyett DiCaprio látomásai, tisztátalanságtól, kórokozóktól való félelme, valamint elvont pillanatai tesznek különösen elviselhetetlenné. Mindennek ellenére garantálhatom, hogy ilyen filmet még nem nagyon láttunk, és ezért különösen meg kell becsülni.

8,5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése