Egy dolog szúrt szemet nekem a Titánok harcával kapcsolatban. Hogy mindenki fikázza. Azóta számomra kiderült, értelmetlenül. Remek kikapcsolódás, Hellász menü Hollywood öntettel. A McDonalds-os és KFC-s gazemberek örülnének, ha ilyenjük lenne. Ezt ugyanis jó étvággyal ettem meg. "Jó ebédhez szól a nóta", kritika.
Mikor Jake Sully megjelent a tolószékében, világmegváltó dolgok kezdődtek el, noha addigra már a Terminator Salvation-t is bemutatták, így Sam Worthington arca nem volt többé ismeretlen azok előtt, akik végigaludták, illetőleg végigpityeregték az (ezidáig) quadrológia negyedik részét. Worthington azóta izraeli kémdrámával és Keira Knightley nem létező melleivel próbálja kompenzálni önmagát, talán sikerül neki, mert a Titánok harcában is úgy érzem, egyedül csak ő hibádzik némileg, annak ellenére, hogy ha van szerep, amely ráillik, akkor az ez.
Miért most írok erről? Mert talán még vannak, akik nem látták, és nem ültek be a felkonvertált (tehát semmilyen) 3d élmény miatt, a felkonvertált mozijegyárú Titánok harcára. Én úgy érzem, nekik előbbi probléma fájhatott a legjobban. Mert ki mit várt a hollywoodi köntösbe bújtatott negédes görög mitológiától? Azt ne mondjátok, hogy nem ezt.
Az aussie-fejű Perseus hirtelen közönséges halászból az egész világ védelmezője lesz, mert Hádész (Ralph Fiennes ezúttal a Harry Potterekből ismert mimikájával) amolyan a Disney Herkules rajzfilmjének mintájára sötét terveket fontolgat, és hát ki más állhatna az útjába? Azt ugyan nehéz nem észrevenni, hogy e mese elemei szinte egy az egyben visszaköszönnek itt, de ez kit zavar? Sokan szerették a rajzfilmet, most láthatják kicsit keményebben, ismét szélesvásznon, és egészen jó látványelemekkel. Ezek egyike Gemma Arterton, aki a Perzsia Hercegével ellentétben itt inkább aranyos, de egészen kedvelhető gyöngyszem, továbbá a látvány, mellyel kapcsolatban én a trailernél még féltem, de a filmet végignézvén de facto elégedett vagyok. A skorpiók persze még mindig James Cameron cilinderére várnak, ahogy a feminista Taigetosz-szökevény, Medusa realista ábrázolásmódja is. Szebb Pegazust azonban még sosem láttatok, drága barátaim. Ezért már megéri megnézni.
Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy az egész filmet valójában Mads Mikkelsen csekély jelenetei vihetnék a vállukon, mert úgy érzem, az öreg Le Chiffre (a Casino Royale főgonoszát is ő játszotta) ma a legalkalmasabb egy kőkemény sziklaszilárd jellemű harcos eljátszására, én már most ráosztanám valamelyik jövőbeli ókori filmes eposz főszerepét, kár, hogy csak néhány percet kapott. Worthington hozzá képest egy senkiházinak tűnik ebben a filmben. Valószínűleg ezért alakult így a történet. Utoljára Armand Assantét láttam a klasszikus Odüsszeusz c. alkotásban hasonló kaliberű karakternek.
Ha nem lett volna Charon, a Styx, meg az egész Perszeusz-crew, valószínűleg kevésbé szórakoztam volna jól. Így azonban azt kaptam, amit vártam. Aki visszasírja a 81'-es eredetit, az gyönyörködjön csak a stop motion-nel kikelő csontvázakban és a bábuhoz konvergáló krakenben (nagyon jó volt az akkor egyébként :)... ), de akit érdekel a fantasy és a mitológia, és egy kellemes chill-out, az bátran próbálkozzon. És ne könnyezzetek a mozijegy miatt. Lesz ez még sokkal rosszabb is.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése