Blogunk frissítése és felpezsdítése érdekében szerkesztőtársaimmal (közülük egy mostanában meglehetősen passzív, egy pedig még semmit sem csinált :D ) együtt igyekszünk a filmek minél szélesebb tárházát körülölelni. Nemrég került a kezembe a Toy Story 3, úgyhogy üdvözöljétek oldalunk első rajzfilmjét.
Emlékszem, mikor kisgyerekként megkaptam a Toy Story első részét. Éjjel-nappal azt néztem, mivel annyira magával ragadott a történet újszerűsége. Minden gyermek álma, hogy játékai életre keljenek, beszéljenek és gondolkodjanak, s mi több igényeljék azt, hogy foglalkozzanak és végső soron játszanak velük. Aztán megérkezett hozzánk újabb kalandjaival a folytatás, amely überelte az előzményeket és íme eljött 2010, amikor a trilógia utolsó darabját is megtekinthetjük.
A harmadik részben Andy már egy idősebb korba lépett, készülődik az egyetemi/kollégiumi életre, de nagy a dilemma, hogy a szeretett, régi kis kedvenceinek mi legyen a sorsa. Némi félreértés után főhőseink egy óvodába kerülnek, ahol a gyerekek játszanak velük és az ottani „őshonos” játékok is szeretettel fogadják őket. Elsőre minden tökéletesnek látszik, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű… Ahogy Jeff Goldblum mondaná a Jurassic Park 2-ben: „…hűű-haa, mindig így kezdődik, aztán jön a futás meg a sikítás…” :D
Röviden és tömören: le vagyok nyűgözve. Sem a látványvilágba, sem a történetbe, sem a film zenéjébe nem tudok belekötni. Íme egy újabb Pixar-film (Wall-E, Lecsó, Toy Story 1-2), amelyben nem lehet csalódni. Sokan állítják, hogy egy trilógia legjobb része mindig az első. Nos, én ezt cáfolom, hiszen gondoljunk akár a Bourne-trilógiára, akár a Vissza a Jövőbe három darabjára, nyugodtan állíthatjuk, hogy egy jól sikerült sztoriból még többet ki lehet hozni és ez a Toy Storynál sincs másképp. Ebben a kis mesében minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere: börtön- és maffiafilmekre emlékeztető elemek, romantikus jelenetek, sok kaland, izgalom no meg persze poénáradat. Minden korosztály számára csak ajánlani tudom, bárki aki megnézi talál benne olyan tényezőt, amitől élvezetessé válik e kis darab nézése.
Véget ért a Toy Story franchise, számomra a lehető legtökéletesebb módon és örökre megvetette lábát a (rajz)filmtörténeti klasszikusok között. Most hagyom ülepedni a látottakat, viszont utána azonnal előveszem az első részt és visszatérek a tejbepapik és babapiskóták korába, a gondtalan gyerekéletbe. :D
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése