David Benioff és D. B. Weiss igen kemény fába vágták a fejszéjüket, amikor George R. R. Martin világhírű, hét kötetre tervezett bestsellerének, A tűz és jég dalának első részét próbálták egy tíz részes, nagy költségvetésű produkcióra adaptálni. De bátran kijelenthetem, nemcsak hogy sikerült nekik, hanem egyszerűen tökéletes munkát végeztek. A Trónok harca minden idők egyik legizgalmasabb, leglátványosabb és legemberibb fantasyja lett, és egyike személyes kedvenceimnek is.
A nagyívű fantasy-eposzok korát éljük. Volt itt Harry Potter-mizéria (ez idén lecseng), amelynek művészi értéke csekély, filmjei többnyire nem adják vissza a regények részletességét, A Gyűrűk Ura láz, amely filmek és könyv számomra jóval többet adtak, és "most" itt van Martin könyvsorozata, amelynek első része kint már '96-ban megjelent, itthon csak 2003-ban, bár a sorozatig - bevallom őszintén - semmit sem hallottam róla.
A könyv azóta már a polcomon pöffeszkedik.
Ellenben a kosztümös drámák (Róma, Tudorok) nagy kedvenceim közé tartoznak, így terelődött a sorozatra a figyelmem, hiszen a Rómával az HBO kezdetben bizonyította, nem sajnálja a pénzt, ha invesztálni kell: és elképesztő díszletekkel, gondos színészválogatással, remek forgatókönyvvel hiteles képet próbált alkotni az akkori világról. És pontosan ez a nagybetűs gondosság volt az, amit a kezdetektől fogva éreztem a Trónok harcával kapcsolatban is.
Westeros birodalomban egykor a sárkánykirályok, a Targaryenek uralkodtak, egészen addig, míg az "őrült királyt" Robert Baratheon, Eddard Stark és Jon Arryn vezetésével félre nem állították, és a Baratheon dinasztia vezéreként Robert ült a Hét Királyság fővárosának, Királyvárnak a trónjára. A lenyűgöző vastrónt -mely a legyőzöttek egybeolvadt kardjaiból készült, s az egykor élt sárkányok legnagyobbikának lehelete kovácsolta egybe - azonban egy olyan birodalom összetartására készítették, melyet a különböző kiskirályok, dinasztiák közötti viszályok gyengítenek. E családok közül főként a Stark-okat és a Lannister-eket ismerhetjük meg az első évadban, de hazájuktól, múltjuktól elszakadt sarjak, nomádok, bűnözők, intrikusok, lovagok is tarkítják e világot.
Martin karakter- és jellemábrázolása egyszerűen zseniális, ez minden elemében megmutatkozik a sorozatban, ahol számomra nagyrészt ismeretlen színészek játszanak, mégis mindenki tökéletesen hozza a szerepét, még a gyermekszínészek is. Akiket mégis kiemelnék, az Sean Bean, aki Eddard Stark-ot eleveníti meg lenyűgöző alakítással, az új Conan-t játszó Jason Momoa, aki a dothrakiak vezérét, Khal Drogo-t formálja meg karizmatikusan és brutális külsővel, valamint a törpe Tyrion Lannister-t játszó Peter Dinklage, de mindenféle komolytalanság nélkül, szinte bárkit említhetnék.
A Trónok harcát nem érdemes A Gyűrűk Urához, vagy bármilyen más fantasy-hoz hasonlítani. Vannak ugyan természetfeletti lények, sárkányok, de hogy emberibb (jó és rossz értelemben egyaránt), keményebb, meglepőbb történet, mint az említettek, s bármi, amit eddig e műfajban láttam, az halál biztos. Nincs CGI vér, nincsenek Paint-tel rajzolt arénák, kamu párviadalok. Szomorúság, öröm, kegyetlenség, pátosz, kitörölhetetlen és emlékezetes pillanatok - ez a garancia a filmek és sorozatok szerelmeseinek. A trükkök, a látvány, a zene, és a történet pedig mind-mind elsőrangúak.
10/10
"Csak egyetlen Isten létezik, és a neve Halál. A halálnak pedig csak egyetlen dolgot mondhatunk: "Ne ma!" (Syrio Florel)
lenyűgöző alkotás és kritika mindenféle szinten, csak így tovább! :)
VálaszTörlés