Egy kis egyveleg

Kedves Olvasóim! Most rendhagyó módon több filmről fogok röviden, tömören egy kis jellemzést, eligazítást szolgáltatni. Igyekeztem az általam bemutatandó filmműfajok határait minél szélesebbre kiterjeszteni, ennek megfelelően most az Insidiousról, Battle: Los Angelesről, A negyedikről, a Változó szerelemről és a Sorsügynökségről osztanék meg Veletek néhány gondolatot.

Insidious, 2010 

James Wan a Fűrész első része, a Halálos Ítélet és a Halálos Hallgatás (mindhárom film a thriller és a horror műfaj kedvelői számára erősen ajánlott) után ismét felbukkan, hogy jól felkavarja az állóvizet. Az alapsztoriról annyit kell tudni, hogy van egy átlag család és a gyermekük kómába kerül. Azonban erős a gyanú, hogy a háttérben valami természetfeletti, valami gonosz tényező munkálkodik. Ahogy azt már Wan-tól megszokhattuk kis költségvetéssel és noname szereplőkkel dolgozik az Insidious-ben is. Ennek ellenére Wan egy nagyon jó horrort hozott össze ismét, amelyben nem azon van a hangsúly, hogy minél undorítóbb, véresebb, brutálisabb és a betegebb jeleneteknek legyünk szemtanúi, hanem azon, hogy FÉLJÜNK. Aki borzongani akar, az nézze meg esti órákban lehetőleg egyedül. Nem fog csalódni ezt megígérem! 

8/10

Battle: Los Angeles, 2011

Ez a film a tipikus példája a „Max Payne-effektusnak”, amikor az előzetesben gyakorlatilag minden benne van, ami a mozizás közben is látható lesz, sőt a trailer még jobb mint a maga film. Rengeteg pénzt nyomtak ebbe a filmbe, mivel ezt ilyen nyári blockbusternek szánták, ahol mindenki tátott szájjal ájuldozik a látványos háborús-harcolós-robbantásos felvételeken. Hát nem jött össze… Fel is tehetném a kérdést: Volt-e ennek a filmnek bármiféle értelme? Szerintem nem sok. A földönkívüliek és a repülőik kidolgozatlanok, a CGI-minőség borzasztó silány, a szereplőkről már nem is beszélve… Aaron Eckhart és Michelle Rodriguez jó színészi munkát szoktak nyújtani, de itt látszik, hogy nekik sincs kedvük normálisan játszani, mert ez a film mindenképpen bukni fog, menthetetlen… Ha ez mind nem lenne elég, akkor azt még hadd mondjam el, hogy a földönkívüliek az egész világot megtámadják, de kizárólag az amerikai katonák (és ezen belül a los angelesi katonák) tudják egyedül elpusztítani a megszállókat, rajtuk kívül senki más. Töménytelen és értelmetlen amerikai patriotizmus mesterfokon. Egyszerűen katasztrófa.  Senkinek nem ajánlom. Inkább nézzétek meg a TransMORPHERS-t, mert az legalább vállalja a Zs-kategóriát és a Commodor 64-es grafikát.

0/10

A negyedik, 2011

Ebben a történetben egy fiatal srácról van szó, aki különleges képességekkel bír, viszont folyamatosan menekülnie kell, mert furcsa figurák, az ún. „Mogadoriak” vadásznak rá. Ezek kiírtották főhősünk fajtáját és csak néhányan maradtak életben, akiknek sikerült elmenekülnie. Közülük már hármat megöltek, és most főhősünkön a sor, mivel ő a Negyedik. A film kellemes meglepetés, mivel a főszereplő első ránézésre unszimpatikusnak tűnhet, azonban nem az a megszokott, tipikus gyökér gyerek, aki a világ királyának érzi magát egy idő után, hanem egy teljesen normális, átlagos srác benyomását kelti, úgyhogy ezért plusz pont jár a filmnek. Egy kis X-men, egy kis romantika és egy kis tinifilmekre jellemző vonások összemixelése és máris kész az I am number four.  Az akciójelenetek végülis elmennek, viszont külön kiemelném a három „Mogadori” vadállatot, akik „nagyon jól tolják”. Az őket játszó színészeknek külön piros pont. Persze vannak hibák a filmben, de egyszer simán meg lehet nézni. Azért volt egy bökkenő, ami mellett nem tudok csak úgy szótlanul elsétálni. Az Ötödik az vajon merre járkál? Ha valaki megnézte a filmet, kérem ossza meg velem véleményét! :D 

6/10

Változó szerelem, 2010

Rob Reiner, a film rendezője sokunk számára ismerősen hangozhat. Neki köszönhetjük a Tortúrát, az Egy Becsületbeli Ügyet és a Bakancslistát. Az imént említett három film témája és műfaja totálisan elüt egymástól. Mindezt azért hangsúlyoztam ki, mert új filmjében, a Változó szerelemben szintén más vizekre evez. Előre bocsátom, hogy nagyon ügyesen… 

A Változó szerelem egy kisfiú és egy kislány kapcsolatát mutatja be, de egészen máshogy mint azt eddig megszokhattuk. A film megmutatja, hogy minden egyes eseményre, érzelemre, történésre, gesztusra hogyan reagál egy fiú és egy lány. A történetben minden apró részlet vizsgálat tárgyává válik mindkét nem részéről és éppen ezért lesz olyan érdekes a film, amellett, hogy végig bűbájos és megható. Reiner tökéletesen levezeti, hogy a férfiak és a nők miért gondolkodnak másként és miért van örök konfliktus közöttük amellett, hogy mégiscsak szükségük van egymásra. Már ahogy említettem, ilyen filmmel még nem nagyon találkozhattunk, de engem lenyűgözött.

8/10

Sorsügynökség, 2011

A determinizmus és az indeterminizmus olyan kérdések, amelyek az embert örökkön-örökké foglalkoztatni fogják. Senki sem tudja megmondani, hogy van-e végzetünk, sorsunk, kijelölt életút a számunkra vagy szimplán minden rajtunk és a szabad akaratunkon, az egyes döntéseinken múlik. A film mondanivalója valahol a két felfogás között helyezkedik el.  A történet szerint minden ember számára van egy úgynevezett „terv”, amelytől eltérni nem lehet. Azonban előfordul, hogy egy véletlen folytán egy-egy ember mégiscsak megkerüli a neki megszabott „tervet”. Ekkor jön képbe a Sorsügynökség, ugyanis az ő feladatuk az, hogy ha hiba csúszik a gépezetbe, akkor azt korrigálják. Többet nem mondanék a sztoriról, mindenki szépen nézze meg. A minőségre garanciaként ott van Matt Damon és Emily Blunt, akik ebben a filmben is kiválóan teljesítenek, továbbá a mű Philip K. Dick könyvéből készült, akinek olyan darabok „alapanyagát” köszönhetjük mint a Különvélemény,  az Imposztor, a Felejtés Bére, Next, Szárnyas Fejvadász, illetve a Total Recall (amiből már készül a remake Colin Farrell-el).  Aki romantikát akar, jó sci-fit, kellemes kis akció-kaland jeleneteket vagy ezek egyvelegét, annak örömteli 106 percben lesz része. Nekem nagyon bejött.

8/10