Ben Affleck barátunk a Hideg nyomon után újra rendezett. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni neki, mert a The Town az év egyik legjobb filmje lett, és nehezen feledhető élményt nyújtott. Olvassatok tovább kedves filmrajongók, nem bánjátok meg...
Géza (igen, Ben Géza Affleck a teljes neve, ne kérdezzétek miért, nemsokára valamelyik undorító tévécsatorna úgyis kitalálja, valójában ő is hazánk büszkesége) ezúttal hasonló szerepet vállalt, mint Mel Gibson A Rettenthetetlennel, rendezőként és főszereplőként (továbbá társíróként) is megpróbálja megállni a helyét eme látszólag a Heat-re (Szemtől szemben) hajazó akció-krimi-dráma mixtumban, és nem vall kudarcot. Affleck Matt Damon-nal karöltve már a Good Will Hunting-gal bezsebelt egy Oscart annak forgatókönyvéért, így az nem meglepő, hogy íróként ezúttal is fajsúlyos dolgot volt képes alkotni. Mert a The Town legfontosabb eleme nem más, mint az, amely minden valamirevaló filmnél az első szempont kellene hogy legyen: a forgatókönyv.
Helyszínünk ezúttal Boston, Charlestown nevű külvárosa, amely valós források szerint annyi bankrablót adott már a világnak, mint egy más ország sem, protagonistáink pedig ezúttal kegyetlen alakok, nem holmi jófejkedő és integető konzumzsiványok, Doug McRay-el (Affleck) az élen tehát egy igazi keménytökű rablócsapattal állunk szemben, amely nem restelli bizony generációkon keresztül hagyományozódó, s elhivatott tevékenységét űzni.
Ha a forgatókönyvnek van primátusa, a második helyen bizony a szereplőgárda kell, hogy bizonyítson. A film castingja hibátlan, Affleck mellett (aki karizmatikusan hozza a kiégett gengsztervérűt) kiemelném Jeremy Renner-t (A bombák földjén Oscar-ra jelölt főszereplője), aki "Jem" Coughlin szerepében született ír szadistává lényegül át, akinek lételeme az erőszak, ámbár a testvériséget mindenkinél jobban tiszteli. Rajta kívül a dögös Blake Lively-t említeném meg, aki előtt -már most mondom- nagy jövő áll, de rajta kívül is mindenki hibátlanul teljesít.
Ben Affleck bizony körülnézett a térképen. És mit fedezett fel? Azt hogy egy valamirevaló romantikus szál soha nem jön létre egy olyan filmben, ahol a szereplők között nincs kémia. Itt viszont nem így van. Rebecca Hall-al úgy vélem, gyakorolhattak egy sort a film előtt, mert remekül érzik egymást a vásznon. A színésznő egy olyan elbűvölő lányt alakít, akibe egy bűnöző életvitelében őrlődő férfi megtalálhatja a reményt a kiszállásra, és arra, hogy boldog legyen, s mindezt olyan természetességgel, hogy egy pillanatra magam is beleéltem Ben Affleck "háládatlan" szerepébe. Ja, hogy főhősünk őt korábban már túszul ejtette álarcban? Ez csak fokozza az egyébként is remekül megírt jelenetek erősségét, amelyek tökéletesen illeszkednek a film permanensen feszült világába.
Harmadszorra, mi kell egy filmnek? Ütem. A The Town ezen a téren sem bukik el, sőt ez a legnagyobb erőssége talán mind közül. Zenei aláfestés ritkán bújik elő, de akkor hatása meggyőző, a vágások nagyszerűek, egy percig sem tudtam unatkozni. Azonban egyetlen problémám itt jön elő, ami a következő: a két óra kevés egy ilyen kaliberű filmhez. Egy olyan filmhez, amely testvériségről, családi történetekről, Omertá-ról, helyi maffiáról, múltbéli sérelmekről, és álmokról szól, bizony ez egy kicsit kevés. A bővített változat egyébként már elérhető, és fél órával hosszabb, valószínűleg nem hiába... Ezért tehát nem vonok le pontot.
Nem sírtam vissza a Heat-et, sőt, eszembe sem jutott. Mert a The Town (felejtsük el a Tolvajok városa címet, mert rablókról szól a film...) megáll egyedül is a lábán. Egy hihetetlenül realista, kőkemény kép egy különleges bűnözői szubpopulációról, érdekes történettel, remek akciójelenetekkel, igazi drámai szálakkal. Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a nagybetűs filmeket.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése