Az idei évben is -hála a jó égnek- kijött pár r rated akciófilm, amiben nem kell attól tartani, hogy a főszereplő totál plánban csak mellészúr a gonosz ellenségnek (nehogy baja essen), s miközben épp elvágja a torkát, abból -csodák csodájára- egy csepp vér sem fröccsen ki.
Az általam múltkor már ismertetett Repo Men is ilyen volt - ne tudjátok meg, milyen csatákat vívok minden nap a 10/10-ért, persze tudom, hogy általában mindenkinek tetszett, de szerintük a Kis Vuk sokkal jobb volt :D, ugyanakkor lassan legyengítenek és meggondolom magam... :), bár olyan frappáns volt a végén az értékelés, hogy nem változtathatom meg, mert akkor már nem illene hozzá a szöveg, és magammal szúrnék ki, úgyhogy nem, azért mégsem...- de tovább gondolva a mondatot, a "párizsi" egy egész jó kis felvágott lett (jó lehet, hogy ez nem volt vicces :) ), amit bármilyen akciófilm-rajongó örömmel fog megtekinteni.
Történt ugyanis, hogy a Banlieue-13-mal (B-13 A bűnös negyed) és a Taken-nel (Elrabolva) már bizonyított Pierre Morel a minden második francia film készítésében valamilyen módon szerepet vállaló Luc Besson-nal karöltve egybeterelte mindenki kedvenc, s egy ideje kicsit túlsúlyos táncoló parasztját (John Travolta), és a Tudorokból, valamint a Woody Allen által rendezett Match Point-ból (rohadt jó film egyébként) ismert Jonathan Rhys Meyers-t, hogy Párizs utcáin furikázva, s közben 90 percen keresztül egymást osztva mutassák be, milyen is egy belevaló akciózás, kicsit európai módra.
"Fucking Charlie Wax"-nyögi ki majdnem sírva Meyers a film közepén, és ezzel kb. mindent leírt partneréről, hiszen a két karakter -bár egy nyomozás miatt társakká kényszerül- kezdetben nemigen szívleli egymást, s az ebből adódó komikum már önmagában is elvinné a filmet, de az akciójelenetek is nagyon, de nagyon ott vannak. Travoltát kb. a Kardhal óta nem bírtam ennyire, a szövegeket mintha konkrétan a kopaszra nyírt és szakállas, fülbevalós pofájának találták volna ki. A történetben bunkó amerikai titkosügynökként csöppen bele az párizsi világba, ám míg társa egy nyámnyila, szemüveges diplomata, addig ő viccesen előadja (s szót tett követ), miért is ilyen csúf az élet, és miért sokkal egyszerűbb halomra lőni az embereket, mint megbeszélni velük, mi lenne a helyes. Persze összességében a film a klasszikustól messze van, de azért nagyon kellemes szórakozás.
Úgyhogy csak annyit mondhatok: merci beaucoup.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése