Eredet (Inception), 2010

Egy ilyen filmről nem könnyű írni. Az ember végignézi a moziban, majd miután összeszorult gyomorral és kitágult pupillákkal jön ki róla, a katarzis ledönti a lábáról, elkezd utánaolvasni, mit, s hogyan írtak róla, és hogy miképpen is lehetne szavakba önteni a gondolatokat. Mindenesetre, elhatároztam, hogy teszek egy próbát.



Amikor jó pár hónappal ezelőtt kijött az Inception teasere, már éreztük, hogy Christopher Nolan ezúttal is valami megdöbbentőt fog letenni az asztalra. Eddigi filmjei közül szinte mindegyik remekmű, kivéve talán az Insomnia-t (hozzáteszem, nekem az is tetszett), annak a forgatókönyvét azonban nem ő írta. Nagyon ritka az olyan filmrendező, aki forgatókönyvíróként is klasszis teljesítményt nyújt, nos Nolan mindenképpen a legjobbak közé tartozik, ha nem ő maga a legjobb. Az Eredet scriptjén körülbelül tíz éven át morfondírozott, amíg a világ elé tárta azt.

Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) nem közönséges tolvaj. Ő információkat kutat fel, méghozzá olyanokat, amelyek a tudat legmélyén rejtőznek. Az élet azonban nagy árat követelt tőle, körözött bűnözővé vált, és soha nem térhet haza. Hacsak csapatával együtt végre nem hajt egy közel lehetetlen feladatot, amely mindent megváltoztathat. Az álmok világában azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindig történik valami váratlan. A történetről az alábbi sorokon kívül azonban bármi spoilernek tűnne, ezért inkább nem részletezném.

Chris Nolan tudja, mitől döglik a légy. Amikor a kezdő képsorok alatt felhangzanak Hans Zimmer elementáris erejű taktusai, attól a pillanattól kezdve egy gőzmozdony erejével robog végig rajtunk a film, olyan heves agyműködésre késztetve a nézőt, hogy még a moziból kilépve, sőt, napok után sem lehet szabadulni a látottaktól. A film legnagyobb erénye a zseniális forgatókönyv és a zene mellett a látvány. A 160 millióból készült film minden egyes dollárja meglátszik a vásznon, és akkor még finoman fogalmaztam... mindez azonban ritkán öncélú, végig a történetnek alárendelten működik. A színészek egytől egyig remek teljesítményt nyújtanak, a szereplők fejlődésének bemutatása azonban egyértelműen Cobb és Mal (Marion Cotillard) kettősére korlátozódik. Ez nem a film hibája, hiszen azon túl, hogy kijelöli az érzelmi vonal medrét, az álomvilágban nem igazán számít, ki és honnan jött, mit csinál, vagy mit akar. A munka, a feladat a lényeg, és a tökéletes összpontosítás.

Az Eredetet több filmhez is hasonlították, a Mátrix és a Dark City merült fel leggyakrabban. Igazán egyik sem hasonlít hozzá, önálló, eredeti, komplex, és újszerű egészet alkot. Nekem A sötét lovag és a Szemtől szemben jutott eszembe leginkább, legfőképpen a nagyvárosi hangulat és az akciójelenetek miatt. Az Eredet egy félelmetesen jó tempóval és hangulattal rendelkező film, és annyira összetett, hogy még ami kezdetben érthetőnek is tűnik, utólag már bizonytalanná válhat az emberben, miközben oly hatást fejt ki az emberre, hogy nemcsak előidézi, hanem formálja is a gondolkodást. Ha valamiről sokat fognak még beszélni mostanában, vagy évek múlva, az ez a film lesz.

Mint minden osztatlan sikert arató film esetében, megjelennek a kétkedők és a kötekvők. Ne higyjünk nekik. Mert nem sok olyan van, aki a kommersz és a művészi filmalkotást így tudja összehangolni. Mert ha van Hall of Fame a rendezők között, Chris Nolan-nek már most biztos helye lenne ott. Mert több, mint egy filmkészítő, az Eredet pedig több, mint egy film.

10/10