Billie, a kölyök. Akár ez is lehetett volna a férfikörben méltán népszerű első rész félig elbaltázott folytatásának címe. Aki a kulisszák mögé lát, az talán sejtheti, hogy a Thor-ral befutott Chris Hemsworth öccsének, a nyálas bájgúnár fejű Liam-nek is karriert akarnak csinálni Hollywood-ban, sajnos ennek most A feláldozhatók második része esett áldozatul. SPOILER tartalmú írás következik.
A film legfőbb érdeme az első tíz perc, ahol úgy robbannak be hőseink, hogy szinte hallom a dübörgő adrenalint a fülemben. Látszólag minden a helyén, arcomon kéjes vigyor, úgy éreztem, rápakolnak még egy pár lapáttal a The Expendables sikerére, és jól kibazmegozhatjuk magunkat a moziban a gyönyörűségtől. Ám akció közben feltűnik Billie, aki az öregfiúk csapatának új tagja. Billie-ről keveset tudunk meg az elkövetkező fél órában, legyen elég annyi, hogy a szivarozó-nagyotmondó Stallone 70 évesen őrá néz fel két sör között, mert ő az, aki két hónap után ki akar szállni a csapatból, hogy rendes életet éljen. Billie kiválóan megírt karakteréről mi sem beszél jobban, minthogy két tucat ember mesterlövész puskával való kíméletlen fejbelövése után egy szokásos hollywoodi "katona voltam és szörnyű volt, most kisírom a bánatom" jelenetben az afganisztáni csatatér szörnyűségeiről beszél, ahol társait a gonosz helyiek megölték, és még a kedvenc (afgán) kóbor kutyáját is jégre tették. Mindezt olyan tenyérbemászóan rájátszott jókisfiús arckifejezéssel, hogy egy világ kezd megszakadni bennem - a filmet illetően. Apu ökölbe szorult keze vagyok.
A nagy kedvencet, Jet Li-t - aki Jason Statham mellett akrobatikusan is tud verekedni -, tíz perc után száműzik, hogy helyet csináljanak valami kínai nőnek a csapatban, aki az intelligenciájával emelkedik ki - legalábbis a sztori szerint. Beszéljen erről egy idézet, melyet a csaj egy lepusztult albán kísértetváros főterén ad elő a filmben újabban könnyen befolyásolható, érzelmileg labilis Stallone-nak, aki felszínes vezér-öregfiú karaktere jellemvonásainak elmélyítése és az épphogy csak szükséges leheletnyi színészkedés helyett az első részben látottnál följebb borotvált plasztikai műtétet takaró szakállszerkezetbe, újabb ötven kiló HGH-ba, eresítőbe, és szivarba menekül: kínai csaj: "ezt a várost valószínűleg a szovjetek használták a hidegháború idején, ahol bombákkal kísérleteztek. Na! Lenyűgöztelek?" Stallone: "Van olyan, amit te nem tudsz?" Ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy: "ennek a filmnek a forgatókönyvét egy dilettáns köcsög írta. Na! Lenyűgöztelek?" Hát kérdem én, van olyan, amit nem tud?! Totális mellényúlás.
A csapat bosszúhadjáratával (ami végül is a film lényege) azért nem tudunk együtt érezni, mert egyfelől olyasvalakit ölnek meg Jean-Claude Van Damme-ék, akit már öt perc után utálok, másrészt mert a film közepe egy totális leülepedés, ahol a férfiakat védő kendős albán asszonyok balkáni háborúk világát idéző sztereotípiái által interpretálni hivatott együttérzést, szomorúságot és katarzist sajnos egy véres, kegyetlen zsoldosokról szóló filmben nem igazán hiányoljuk. (Amúgy a rohadt Hollywood örökké csak a száz éve "hatályban lévő" hülyeségeket nyomatja Közép-és Kelet-Európáról, de ez már más lapra tartozik.)
Persze egy ilyen film forgatókönyvétől senki nem várt csodát. Én is csak azt vártam, hogy hozza az első részt, sallangmentes őrület legyen. Csak a szükséges történéseket és fordulatokat hozza, amelyeket agyunk primitív részeiben meg sem kérdőjelezve jól érezzük magunkat. Lehet irreális, csak ostoba, szükségtelen blődségek és elemek ne legyenek benne. Ehelyett egy teljes komikumba forduló ötlettelen szart kaptam, ahol a szerethető figurákat vagy ellehetetlenítették, vagy másokat szerepeltettek helyette. Hogy az őrülten brutális Gunnar-t miért kellett egy pszichózisos óvodásra degradálni, hogy miért lő mindenki állva és ússza meg Terminator-ként fedezék nélkül a bár szokásosan kegyetlen, de ezúttal szétvágott akciójelenetekben, hogy honnan a jó istenből kerültek egy másodperc alatt alagútásó vakondgépek és a Stallone haveri (vagy ellenségi?) körébe tartozó ellenfelek a titkos akció során az albán (valójában bolgár) putriba, ezek mind-mind fontos kérdések. Az "elrejtett" plutóniumos klisé meg úgy látszik sohasem fullad ki...
Pozitívumok: Chuck Norris, Jason Statham, Van Damme pörgőrúgása, a poénok (egy része), az öreg triumvirátus (Willis, Schwarzi, Stallone) szócsatái. És az akciójelenetek (egy része).
A teareklám jellegű scene-cutting-ok (lásd az albán faluban való ébredéses jelenetet), Liam Hemsworth ócska jókisfiús karaktere, Dolph Lundgren leapadt karjai, a Jet Li - Nan Yu csere, és egy akciófilm scriptjéhez képest is recsegőn-ropogón ostoba és olcsó eszközökkel operáló "forgatókönyv" azonban részben gajra vágta A feláldozhatók 2-t. A vicc az, hogy ennek ellenére sokat nevettem rajta, nem éreztem rosszul magam, és nem bántam meg, hogy befizettem rá, mert haveri társaságban egész jó szórakozást nyújt, az az egy-két kemény jelenet pedig azért üt. Egy nézést mindenképp megér, hátha nektek jobban tetszik majd. Kár, hogy én ortodox vagyok, és nem szeretem a fércmunkát.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése