Nem olyan rég írtam a Halál ereklyéi filmváltozatának első feléről, azzal a fondorlatosan titkolt szándékkal, hogy nemsokára úgyis itt a vége. Hát itt van.
Mikor is kezdődött az egész? Régen. Az első kisbaba 2001-ben jött a világra, azóta meg volt itt jó is, rossz is. Inkább rossz, mint jó, gyermekbetegségekkel körítve, sekélyes, két órás, vértelen, erőszakmentes kis tinifilmekké alakult az újszülött, így kaptuk a sztori nagy részét. Aztán az ötödik résszel valami megváltozott, és sötétebbre fordultak a dolgok. Kár már azon bánkódni, hogy a sorozat felét dupla részben lehetett volna leadni, vagy hogy legalább egy bővített, netán rendezői változatot kisírhattak volna magukból a producerek, ha már úgyis minden rész all-time toplistás lett a bevételeket tekintve...
A hetedik epizód egyedüliként megkapta a kettéosztásnak köszönhető előnyöket, s így kellemes szórakozást nyújt. "Majdnem olyan látványos, mint az Avatar" - hallottam egyfelől. Ne túlozz, kölyök... vagy említhetném azt is, hogy 8,4 az imdb-n pillanatnyilag, ezzel igazi mesterműveket utasít maga mögé... A hype azért hozza magát. Ezektől eltekintve valóban látványos, és egész jó film.
Az érdekes pillanatok röviden, minimális spoilerrel: amíg a három főhős a horcruxokért harcol, az idős tanári kar megmutatja, miért ők a diákok mesterei; látványos koprodukcióban rendezik be a Roxfort-ot a kígyóorrú Ralph Fiennes és bandájának támadása elleni védelemre. A Roxfort habarcsdíszletei kártyavárként omlanak össze, de tanúja lehet mindenki a Gringotts-béli száguldásnak, vagy egy csodálatosan animált sárkány szabadulásának, Helena Bonham Carter kislány nézőpontjából való önalakításának, és a BioTech tápon nevelkedett óriásoknak. Láthatjuk a korábbi filmek díszleteit, a titkok kamráját (zseniális még mindig), és az okádék Dumbledore-t, aki a színészcsere óta még utoljára sem próbálja eljátszani, hogy Harry szimpatikus lenne neki (most már legalább értjük: mert nem is az). Piton viszont stílusos, Sirius pedig bizonyítja, a túlvilágon tovább fejleszthető a szakállszerkezet. Tudom, osztom a hülyeségeket, de hát mit mondjak? Mindenki ismeri a sztorit. A lényeg, hogy szórakozzatok jól.
Amit szeretnék kiemelni, hogy a zene ezúttal elüt a részek átlagos színvonalából, még John Williams ismerős témáit is sikerült újrahasznosítani egy-két jelenet erejéig, minek hallgatása közben nosztalgiakönnyeket morzsoltam el kis híján szemem sarkából, de kiváló témák sorjáztak végig, megfelelő ütemet adva ezáltal a filmnek, amelyet néha a tinisen negédes és az assistant director keze alatt péntek délután a munkaidő vége előtt két perccel trehányul leforgatott leállós-romantikus jelenetek tették unalmassá.
Egy kis technikai adalék még: Csabika kollégám elmondása szerint "rohadtjó a 3d", bár ő mindig is hajlamos volt a kommersz parasztvakításban elmerülni és tudattalanul integetni (mivel anyatejként szívta magába mindig is a mainstream-et), én megelégedtem a 2d-vel is a moziban, mivel továbbra is tartom, hogy torzítja a képminőséget, és különben is sötétek a jelenetek.
A készítők azért eszükbe véshették volna, hogy 19 év az 19 év. Attól, hogy valakit testdublőr helyettesít, attól, hogy minimális mértékben felfújják a pofáját CGI-jal, és hogy pajeszt és borostát növeszt (ez azért nem igaz a lányokra), még nem látszik 19 évvel idősebbnek. Emma Watson kicsit MILF-esebb lett, örülünk is neki. Azért én még emlékszem egy régebbi időszakára, úgy hogy búcsúzóul ide is linkelem...
Konklúzió: hibái ellenére, ez mégis csak egy film. Méghozzá mese, egy szövevényes történet vége, grandiózus, és végre hiteles az alapjául szolgáló műhöz. Kevésbé hatott meg, inkább üdített. Befejezésnek azért méltó volt. Véget ért. A kritikám is.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése