A valamilyen különös okból kifolyólag minden filmben náci tisztet alakító Kenneth Branagh-nak valaki filmrendezői gyeplőt adott a kezébe, hogy a Shakespeare-i királydrámákon felcseperedett habitusával rendezzen nevetséges, szappanoperába hajló, a csodálatos skandináv mitológiát alázó képregényfilmet. Jelentem, sikerült neki.
Ahogy olvastuk az egyre-másra íródó Thor-méltató kritikákat, gondoltunk egyet és viziteltünk a Cinema City-ben, pontosabban a Tor Háromdén, mely természetesen ismét a felkonvertált 3D-filmek becses tagja. Nézzük hát, mit kaptunk a pénzünkért cserébe.
A biztonság kedvéért utána néztem, hogy vajon a Thor-film a képregény blődségeire, avagy az igazi mitológiára próbál jobban hasonlítani, de attól tartok, egyikre se igazán. Míg a képregény szerint az Odin által száműzött Thor hosszú évekig egy idegen halandó testében lakozik, mit sem tudva saját magáról, míg egy norvégiai utazása során fel nem fedezi az addig egy barlangban rejtőző Mjölnirt (a nagy erejű kalapácsot), addig Thor ezúttal Chris Hemsworth nem kétheti Jumbo! (http://shop.builder.hu/termekek_reszletes.htm4?id=5941) kúrán átesett, kigyúrt árja porhüvelyével egy az egyben ledobatni akaródzott a valahol a történet szerint pár száz fényévvel arrébb rejtező Asgardról, amely nem a menny, dehogy! A metafizika csodás tudásával bizony az "istenek" rendelkeznek, akik a tudósok által csak feltételezni is alig-alig mert féregjáratokon közlekednek a kilenc világ, azaz valahol a Pandora bolygó, Jötünheim és a Föld között. Noha Asgard a 20'-as évek filmklasszikusának, a Metropolisnak a grandiózusságát és Minas Tirith ragyogását keveri a római klasszicizmussal, e látvány ne fakítsa el bennünk a kulturált szórakozásra való igényt.
Hogy mégis hogyan merészelnek egy idegen síkről, távoli galaxisból jött szakállas Beowulf-klónok fácánt és bort fogyasztani bolygójukon, azt csak talán a Bifrösztöt (itt az univerzumokat összekötő, szivárványhidat kibocsátó szerkezet) "hekkelő" Loki tudná megmondani, aki időszámításunk szerint 1000 körül néhány pár madarat és hegyoldalnyi szőlőtőkét importálhatott az akkor még bizonyára kevésbé virágzó isteni nagyközségbe.
Azt hiszem, még Ibn Fadlan is forogna a sírjában, ha meglátná, mit tettek északi sorstestvéreinek hitvilágával: az Asgard-ot őrző néger Heimdall és Thor háromfős kommandós osztagának japán tagja még hagyján, de amikor a jó útra térni szándékozó Thor a lelki metamorfózis eredményeképpen Stellan Skarsgarddal tartott sörivó versenyt követve, mosolyogva rántottát készít reggelire - ahogy ez egy kőkemény, arisztokratikus viking harcoshoz illik -, valami elszakad az emberben.
Nem mintha ezt megelőzően lett volna megállás abban a folyamatban, amiből megtudjuk, hogyan készül a Los Angeles-i Chocapic. Az akármilyen, tiszta gabonamezőket egyszer csak elönti a hollywoodi mézes-mázos szar, és bumm, kész is egy újabb retek, nyálas filmalkotás. Természetesen a vihar által kísért féregjáratkürtőket csupán Natalie Portman veheti észre, aki jó csaj, meg minden, és a balerinaszerep utána biztos örült egy kis levezetésnek.
A film mélypontjai közé tartozik Thor Facebook-fotózása, na meg a szánalmas magyar vígjátékokból már jól ismert "reklámozzunk valamilyen terméket, melyért gyártó cég eleget fizetett nekünk" - az S.O.S. szerelemből már jól ismert "Kérsz egy Merci-t?" szállóige és Fenyő Iván által eldobott Hell-es dobozra való zoomolás után a Thorban csupán ötször hangzik el az "ellopták az iPod-omat" mondat... Az Apple vajon mennyivel szállt be a 150 milliós költségvetésbe? Ennek nagy része természetesen az effektekre ment el, melyek szépek. Valóban. Kivéve, mikor a 3d által egyfajta mellékhatásként (ki nem hiszi, olvasson utána) torzított képminőségnek hála, semmit sem láthatok a film eleji csatajelenetből, csak a bántó, jegesen sötét kontrasztot.
Semmi baj, gyerekek! Legalább megint itt van Coulson ügynök, aki a Vasember első része óta minden Marvel filmben feltűnni szándékozik, mint a szupertitkos ügynökség egyik embere. Azért volt egy kis hiányérzetem mellette: ha már Heimdall Wesley Snipes-féle Penge-stílusban nyomja, akkor a félszemű Samuel L. Jackson is tiszteletét tehette volna. Úgy sejtem, Kenneth Branagh-nak már amúgy is agyára mehetett az Othello. Néhol láthatólag olyan színpadias viselkedésre ösztönzi ad hoc társulatát, hogy azt a vidéki színházak kamaratermeiben is megirigyelhetnék. Pedig amúgy nem lett volna gond velük. S hogy még valami pozitívat is mondjak, azért egy-két jó poén akad, a bossfight-ok és a zene sem rossz.
Zárásként érdemes a "from the studio that brought you iron man" plakátszöveg manifesztációjáról szólni. A hivatkozott mű egy mindent szénné égető robot képében (hogy ez a látványon túl mit keres a kalapácsok, acélvértek, fémsisakok otthonában, semmilyen értelmes magyarázatot nem tudok találni) jelzi a képregényfilmekben betöltött vezető pozícióját (leszámítva az új Batman-filmeket, de az egy más világ). Az álomgyár történetvezetési metódusa persze olyan, mint az inkontinencia. A magukat visszafogni nem tudó kultúrbarbárok tanulságként ide is becsempésztek egy kis (space) holocaustot, antirasszizmust és pacifizmust. Hangsúlyozom, a vikingek isteneinek világába.
Lelki szemeim előtt vígan látom a frissen szabadult, őrjöngő Varg Vikernes-t, no meg az egybezengő véleményű, a szakzsargon leple alatt a szemetet túldicsérő filmkritikus kartellt, kiknek fejei egyként kerülhetnének most már Thor kalapácsa alá. Persze jól tudjuk, dicsérni, integetni mindig kedves dolog, véleményt alkotni meg bunkóság. Ez most mégis egy ilyen történet.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése