A jó öreg Woody Allen mostanában már csak ilyen. Összedob pár jó csajt (kik jó színésznők is azért), valami karakteres háremélvezőt melléjük (jelen esetben Bardem), meg egy remek forgatókönyvet, és kész is a felnőtt mesedélután.
Mióta Woody Allen nem szerepel a filmjeiben, egészen kiváló, modern alkotások születnek a keze alatt. A Match Point az egyik személyes kedvencem, Scarlett Johansson-ra akkor vetette rá asztrális nyelvét először a klarinétos aranyköpő, de a Kasszandra álma úgyszintén zseniális volt. Eközben becsúszott a Füles (Scoop), amiben az öreg ismét személyesen is tiszteletét tette (a megszokott Kern András szinkronja nélkül), és bár az alacsony szöszke maca ismét domborított, de Hugh Jackman hollywoodi egyfejei számomra nézhetetlenné tették a filmet. A röpke színvonalesés után Woody Allen visszatér oda, ahova való: s a helyüket nem találó burzsoá réteg fehérnépségének formás fenekére csapva lódítja őket képzeletben Barcelonába, hiszen hova máshova.
A laikus lelkek számára közelebb hozni az ibériai látásmódot, ez a romantikus lelkeknek bizonyára bejön. Az én szívemhez mindig is közel álltak a spanyol filmek, s talán ezért, továbbá az idegen szem (amerikai turisták) által való megközelítés miatt én semmi új információt nem látok az egészben - kicsit erőltetett a sok borkóstoló, gitárjáték, na meg borostyános mediterrán udvar -, mégis jól szórakozom. A flamenco számok felét ismerem, felcsendült itt a népszerű Asturias, nézés közben pedig a választott vezérdallam hallatán nem tudtam visszafogni magam: "ez az Entre Dos Aguas". Jó választás volt, és nem csak ez a kettő.
Amit még ki szeretnék emelni, az a két spanyol filmes ikon, Javier Bardem és Penelope Cruz, akik olyan intenzitással mondanak kígyót-békát egymásra, mintha csak ez lenne a színfalak mögötti közös életük. A többiek pedig szerpentinek mentén, de mégis, mintha csak körülöttük forognának: a párkapcsolati ringlispílt az öreg W.A-nél úgyse tudja senki sem jobban körbe-körbe tologatni. A bemutatni kívánt elvont hedonista "művészek" világa ugyanakkor egy felszínes, idegen életforma ezen a Földön - egy célokat kereső ember számára. Talán ez lehetne a film tanulsága, mert a tragédia - az említett filmekkel ellentétben - elmarad.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése