Régóta hanyagoltuk már a sorozat rovatot, úgyhogy most már itt az ideje, hogy kicsit frissítsem e részleget. Egy új HBO-s produkciót volt szerencsém végignézni, a Gengszterkorzót.
A híres-nevezetes Maffiózók (AMELY KÖTELEZŐ DARAB KEDVES OLVASÓK!!!) lezárása után az alkotók szépen megpihentek. Némi idő elteltével gondoltak egyet és gyakorlatilag a kis ujjukból kiráztak egy újabb maffiaközpontú sorozatot, amelyben visszatérhetünk a kezdet kezdetére, a 20-as évek Amerikájába. Jómagam nagy kedvelője vagyok e korszaknak, így már alapból kicsit elfogultan láttam hozzá a Gengszterkorzóhoz. Ebben az időszakban kezdődött a szesztilalom, csirájukból bújtak elő a pitiáner bűnözők/gengszterfőnökök, tomboltak a klánok háborúi és ennek hatására a törvény őrei is egyre keményebbre vették a figurát, amelynek hatásai észlelhetőek a Vámhivatal, majd az F.B.I. megalakulásában is.
A történet alapvetően Atlantic City-re és „Nucky” Thompsonra koncentrál. A témában és a korszakban jártas Olvasónak rögtön szembetűnhet, hogy e névvel valami nem stimmel. Ez abszolút érthető is, mivel ez a karakter a való életben létezett Enoch „Nucky” Johnson kicsit felturbózott változata. Róla annyit kell tudni, hogy Atlantic City kincstárnoka volt és komoly szálak fűzték a maffiához. A Steve Buscemi által megszemélyesített „Nucky” azonban egy sokkal keményebb, brutálisabb alak, mint amilyen az igazi volt. Erre a „színesítésre” természetesen szükség volt, mivel jóval unalmasabb lett volna a sztori, ha a készítők tényleg csak a tényekre hagyatkoznak és nem visznek bele valami kis pluszt. A sorozatnak nagyon jót tesz, hogy az írói szabadságot hagyják kicsit szárnyalni, ezáltal olyan szereplőket is beleszőve a cselekménybe mint például Jimmy Darmody, aki a sorozatban „Nucky” egyik legjobb és legveszélyesebb embere.
A sorozat szálai természetesen fókuszálnak Chicago-ra is, így tanúi lehetünk Al Capone kezdeti őrültségeinek, Johnny Torrio maffiavezérrel való kapcsolatának a történelmi tényeknek megfelelően. Az alkotók a fantázia világa mellett törekedtek a hitelességre is, hiszen ha mondjuk Capone-t nézzük, akkor bemutatásra került az is, hogy folyton arról hazudozott, hogy miként harcolt az első világháborúban. De jelentős szerepet kap a „gépezetben” Arnold Rothstein és „Lucky” Luciano, akik szintén nem arról voltak híresek, hogy erkölcsös életet éltek és kesztyűs kézzel bántak bárkivel is.
Sok kritikus kifogásolja, hogy a sorozat néha kicsit belassul. Véleményem szerint nincs ezzel semmi probléma, hiszen az akkori időszak vonásai, a szereplők bemutatása, jellemrajzuk megjelenítése szükséges, hogy jó képet kapjunk az ottani viszonyokról, ez persze jócskán rányomja a bélyegét az egyes részek időtartamára. Amúgy megnyugtatok mindenkit: a vér, az erőszak, a szövegek teljesen megalapozzák azt a bizonyos 18+os besorolást, úgyhogy aki a naturalizmus hívője, az megtalálja amit keres.
Hamarosan következik a második évad. Reméljük legalább olyan lesz a minősége, mint amilyen az elsőnek volt. Addig is sétálgassunk kicsit a CGI-s korzón, ott ahol a legfontosabb események zajlanak és szemlélődjünk az „alkohol öl, butít és nyomorba dönt” élethelyzeteken, ismerjük meg a mértéktelen emberi önpusztítást, a valaha volt legnagyobb bizniszt.
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése