12 majom, Vissza a jövőbe, Terminator, Végső
visszaszámlálás. Csupán néhány példa arra, hogy milyen módon kell elkészíteni
egy igazán profin átgondolt, logikailag jól felépített időutazós sci-fi filmet.
Sokak szerint új bajnokot avathatunk az említett műfajban. Valóban megérdemli a
Looper a grandiózus méretű internetes hype-ot?
Az előzetes megtekintése után bevallom én is nagy reményeket
tápláltam a film iránt, tekintettel arra, hogy az utóbbi évek nem jeleskedtek
elgondolkodtató sci-fik kitermelésében (ide nem sorolva természetesen az
Eredetet és a Forráskódot, amelyek nagyszerű filmek). A történet kiinduló
pontja roppantul figyelemfelkeltő: a nem túl távoli jövőben járunk 2042-ben,
ahol megkapjuk a szokásos jövőképet, amelyben rengeteg a szegény, elkeseredett,
éhező ember, viszont van egy szűk réteg, az elit, amelynek vagyona és
hedonizmusa mértéktelen. Ebbe az elitbe tartoznak az ún. „Looperek” is, akik -
ahogy az a címben is fel van tüntetve - a jövő
(ha belegondolunk akár lehetne múlt is) (bér)gyilkosai. Az ő munkájuk abban merül ki, hogy egy számukra teljesen
ismeretlen személyt kell eltenniük láb alól. Ezt a személyt azonban a 30 évvel
későbbi jövőből (2072-ből) küldi vissza a maffia, mivel az ottani viszonyokban
a hatóságok olyan modern és profi módszerrel dolgoznak, hogy szinte lehetetlen
eltüntetni egy nemkívánatos személyt a föld színéről. A „Looperek” a piszkos
munkáért cserébe komoly fizetséget kapnak a célszemély hátára ragasztott
arany/ezüstrudak formájában.
Ez így mind szép és jó „főhőseink” számára, viszont akad egy
aprócska bibi: eljön az idő, amikor már „lejárt lemez” leszel és bizony a
jövőbeli énedet magadnak kell eltakarítanod az éterből. Itt kezdődnek a
bonyodalmak Joe-val is, akinek soron következő megbízása az, hogy ölje meg 30
évvel későbbi önmagát. Arra azonban Joe se számít, hogy ezen esetben nehezebb
lesz meghúznia a ravaszt mint ahogy azt korábban gondolta volna…
Rian Johnson, a film rendezője és forgatókönyvírója
megpróbálta azt, amit korábbi társai: egy nagyon jó időutazós alap sztorit
továbbvinni és úgy kibontani, hogy az utolsó képsor láttán az egész történet
értelmet nyerjen, még akkor is, ha esetleg maradnak hézagok, amiket a saját
fantáziánkkal kell befoltozni. Ezt sajnos csak részben sikerült neki elérnie,
mivel több hézagot és kérdőjelet hagyott a film maga után, mint amelyet egy
átlagnéző meg tud emészteni. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy elismerésem
a készítőknek, mivel sok új elemet tartalmaz a Looper, amelyekkel eddig nem
találkoztunk és a részletek szépen-lassan, aprólékosan vannak felfűzve egyik láncszemről
a másikra. Ugyan 1-1 apróbb ötletet lenyúltak a korábbi klasszikus darabokból,
de engem ez sem zavart, mivel alapvetően újszerű a film felépítése, úgyhogy jár
a nagy taps.
A Loopert alapvetően akció-sci-fiként emlegetik, de én
felvilágosítom a kedves Olvasót, hogy ez inkább sci-fi dráma, amelyben a fő
hangsúly a karakterekre, a párbeszédekre és az időutazás hatásaira nehezedik. Az
akciójeleneteket ritkásan elosztogatták a film egyes szakaszaira, viszont ezek kétségtelenül
nagyon ütnek, jól megrendezettek és meglehetősen „errrééétidek”, úgyhogy a
„macska rúgja meg” beszólásoktól és láthatatlan lőtt sebektől gyomorfekélyt
kapó nézőknek egy percig sem kell aggódnia. A film főerőssége azonban a
színészekben rejlik. Joseph Gordon-Levitt és Bruce Willis játéka nekem nagyon
tetszett. Mindkettő hihetetlenül „badass” karaktert formál meg és nagyon
ügyesen használják egymás hanglejtését, mimikáját, így közelítve egymáshoz a
két Joe-karaktert, amelyek valójában olyanok mint a tűz és víz. Emily Blunt is
elég jól játszik, továbbá kiemelnék még egy szereplőt, akinek játéka
szintén lenyűgözött, de róla szándékosan többet nem mondanék, egye csak a
kíváncsiság a kedves Olvasót! : )
Összességében nagyon jól szórakoztam a filmen és maximálisan
megérte a mozijegyre kiadott árat. Minden hibájával, bakijával együtt végre
született egy tisztességes sci-fi film 2012-ben. Welcome Loopers!
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése