Elrabolva 2. (Taken 2, 2012)

Pénz, pénz, pénz. Sajnos a mai film- és sorozatgyártás egyetlen mottója ez. Ha valami egyszer bejött, akkor arról addig kell lehúzni a rókabőrt, amíg termeli a profitot. Persze a néző az le van fütyülve, az elvárt minőség nem számít, csak a PÉNZ. Az Elrabolva 2. megnézése után ilyen gondolatok járnak a fejemben. Na de vesézzük ki részletesen, hogy miért is.

Emlékszem egy szép 2008-as napra, amikor új filmek után kutatva az interneten ráakadtam Liam Neeson Taken-jére. Néztem a film plakátját és nem akartam elhinni, hogy az egyik kedvenc színészem ennyire leadja a színvonalat. Azt hittem valamilyen legalja, b-kategóriás tucat akciófilmet fogok látni. Megtekintése után le voltam döbbenve, hogy a Taken 25 millió dollárból készült és a külvilág számára teljesen „noname” filmnek számított, ennek ellenére rögtön az egyik kedvencemmé vált. A film profizmusa, eredetisége, hitelessége, egyszerűsége és egyedisége teljesen magával ragadott, értve ezek alatt a legmocskosabb nemzetközi prostibiznisz bemutatását és egy titkos ügynök mindent romba döntő harcát lánya visszaszerzéséért. Nem csoda, hogy pillanatok alatt a film híre elterjedt a nagyvilágban és röpke másfél év alatt 150 millió dolláros bevételt hozott a konyhára. Már ekkor lehetett érezni, hogy ilyen profitot termelő film nem maradhat folytatás nélkül. Pedig mennyivel jobban jártunk volna…

A második rész már 45 millió dollárból készült, de hiába minden remény, mert köszönőviszonyban sincsen az előzményével. Felesleges ecsetelni a történetet, csak azokat a minimális módosításokat említeném meg, hogy jönnek a csúf, gonosz albán rokonok bosszút állni és most az egész família az elrablás áldozatává válik, ezen kívül a cselekmény ugyanaz. Ennek ellenére elképesztő minőségromlás figyelhető meg az első részhez képest. Ez természetesen nem a színészeknek szól, hiszen Liam Neeson, Famke Janssen és Maggie Grace az egyedüli tényezők, amelyek hozzák a szintet, nem is velük van a baj. A probléma a forgatókönyvírók ellustulásával és a rendezőcserével van összefüggésben. 

Nézzük először a forgatókönyvet: az első részben teljesen rendben volt, hogy a nagy kétségbeesés miatt mindenki ki van borulva, az anya sír-zokog, az apa pedig a mérhetetlen szomorúság, félelem (a lányával kapcsolatban értem) ellenére egy pillanat alatt összekapja magát és nekiindul Európának, ugyanis tudja, hogy ketyeg az óra. Kb. ennyi volt az érzelmi szál, aminek nyilván meg kellett lennie, de ez nem volt se sok, se kevés, pont megfelelő. A második részben már rögtön a kezdet kezdetén annyira erőltetett és annyira sok a nyáladzás, a csöpögés, hogy rögtön szemet szúr. „Jajjj szakítottam a 24-ben 2 évadot is megért borostás majommal, jajjj mennyire oda vagyok, jajjj a lányom hogyan fogja letenni a jogosítványát…” Most komolyan kell ez? 

A másik probléma a forgatókönyvvel, hogy irreális baromságok vannak benne. Mondok egy példát, ami részben SPOILER, részben nem az. Attól függ, hogy ki látta az előzetest és ki nem. Tehát Neesont és a feleségét becsalják egy kis sikátorba, majd elkapják őket. De még mielőtt ez bekövetkezne, Neeson felhívja a lányát és mondja neki, hogy meneküljön… Az hol reális, hogy körbeállja őket 5 albán gengszter fegyverekkel, de azt még MEGVÁRJÁK(!!!!!), hogy Neeson tök nyugodtan elővegye a zsebéből a telefont, tárcsázzon és még utána egy fél percet beszélhessen a lányával, akit FIGYELMEZTETHET arra, hogy húzzon el. Pedig az albánoknak elméletileg a meglepetésben lett volna az ereje. Ugyan kérem…

Kitérek a rendezésre is. Felfoghatatlan számomra, hogy az első részben parádézó Pierre Morelt miért kellett lecserélni egy ilyen kreténre mint Olivier Megaton, akinek a nézhetetlenül rossz Szállító 3-mat „köszönhetjük”… Még mielőtt nagyon negatívra váltana a hangnem, annyit pozitívumot említenék, hogy az akciójelenetek egy része egész jó. Most jöhet a megszidás, ami abban merül ki, hogy a „parasztbunyós” jelenetek szánalmasak és röhejesek. Fogtam a fejemet és közben ismételgettem magamban, hogy miért, miért, miért. Miért kellett a rendezőcsere? A kamerások premier plánból veszik ahogy Neeson elüt az albán srác feje ELŐTT, de akár azt is megemlíthetném, hogy Neeson úgy töri el valamelyik albánnak a nyakát, hogy a kezét rárakja az arcára és csak elfordítja a fejét, mintha egy pattanást akarna megnézni a pajesza alatt. A moziban a nézősereg egy része röhögött ezen a jeleneten, a másik része pedig nézett körbe a teremben, hogy veszi-e a kandikamera amiért ennyire értetlen fejet vág.  Nem tudom elhinni, hogy a jól megkoreografált verekedős jeleneteket miért nem lehetett lekoppintani az előző részből, ha már a film java úgyis az előző másolata.

Hol is kezdtem? Ja, igen ott, hogy pénz. Ezzel is zárnám a kritikámat, ugyanis az Elrabolva 2. már a nyitó hétvégén 50 millió dollár bevételt hozott, tehát a készítési költséget kapásból megtérítette. Sajnos már olvasom is hírt, hogy készül a harmadik rész (???!!!!!!!). Csodálkozik még ezen valaki?

5/10