Elrabolva 2. (Taken 2, 2012)

Pénz, pénz, pénz. Sajnos a mai film- és sorozatgyártás egyetlen mottója ez. Ha valami egyszer bejött, akkor arról addig kell lehúzni a rókabőrt, amíg termeli a profitot. Persze a néző az le van fütyülve, az elvárt minőség nem számít, csak a PÉNZ. Az Elrabolva 2. megnézése után ilyen gondolatok járnak a fejemben. Na de vesézzük ki részletesen, hogy miért is.

Looper - A jövő gyilkosa (Looper), 2012

12 majom, Vissza a jövőbe, Terminator, Végső visszaszámlálás. Csupán néhány példa arra, hogy milyen módon kell elkészíteni egy igazán profin átgondolt, logikailag jól felépített időutazós sci-fi filmet. Sokak szerint új bajnokot avathatunk az említett műfajban. Valóban megérdemli a Looper a grandiózus méretű internetes hype-ot?

A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises), 2012

A Batman-trilógia záró darabja tipikusan az a film, amelyre előzetesen mindenki hatalmas várakozásokkal tekint, s nem volt ezzel másként a film-kocka crew-ja sem, főleg Csabika szubjektív kritikai természetű rajongását tudnám megemlíteni, akiben gyermeki lelkesedést vált ki már az is, ha arról olvashat, hogy Christopher Nolan kiment a wc-re, vagy elment a postára befizetni a csekkeket. E sorok szerzője azonban röntgenszemekkel tekint minden hollywoodi végtermékre, és szűkmarkúan osztja az elismerést. Félreértés ne essék, A sötét lovag - Felemelkedés nem rossz film, de sajnos nem kiemelkedő, mint a második rész, és sokkal több hiba van benne, mint az első kettőben együttvéve. Ha nem egy Nolan film lenne, nem is foglalkoznék ezzel az egésszel. Így azonban muszáj, s csalódottságomnak kell hangot adjak. (SPOILER-es írás következik, azokhoz szól, akik már látták a filmet.)

A feláldozhatók 2. (The Expendables 2.), 2012

Billie, a kölyök. Akár ez is lehetett volna a férfikörben méltán népszerű első rész félig elbaltázott folytatásának címe. Aki a kulisszák mögé lát, az talán sejtheti, hogy a Thor-ral befutott Chris Hemsworth öccsének, a nyálas bájgúnár fejű Liam-nek is karriert akarnak csinálni Hollywood-ban, sajnos ennek most A feláldozhatók második része esett áldozatul. SPOILER tartalmú írás következik.

Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris), 2011

Kedvelem Woody Allen újabb filmjeit, a Match Point egyenesen mestermű, a Kasszandra álma is kiváló alkotás. A valamivel gyengébb Vicky Cristina Barcelonával kezdve azonban a rendező feltehetőleg azt a célt tűzte ki, hogy elkövetkező munkáiban Európa nagyvárosainak szépségét mutatja be, s e folyamat során a sztori egyre inkább egy lapos, sablonos szörnyeteggé aljasul, amelyben papírmasé karakterek járják ostoba körtáncukat. Rendezőnk ezúttal Párizsba érkezett, ahol tovább gyönyörködött a látnivalókban, a papirosát pedig tollal együtt a Szajnába vetette. Ja, hogy ez egy Oscar-díjas forgatókönyv? Akkor én kérek elnézést.

A hatalom árnyékában (The Ides of March), 2011

Az idei Oscar-gála egyértelmű vesztesei közé tartozik A hatalom árnyékában, hiszen a legjobb adaptált forgatókönyv jelölés mellett odafért volna még néhány, ám ennek ellenére (vagy talán pont ezért?) kijelenthetem, hogy erős alkotásról van szó, amely a politikai thrillerek rajongóinak kellemes szórakozást fog nyújtani.

Sherlock Holmes: Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows), 2011

Guy Ritchie Sherlock-adaptációja nagyot dobbantott még 2009 végén, némileg amerikanizálva a világ egyik leghíresebb detektívjének történeteit, kritikusok-nézők egyszerre voltak oda a filmért. Persze az emberek természetüknél fogva rajonganak a megközelíthetetlen irodalmi, filmes héroszokért, akik charme-jukkal, intelligenciájukkal, stílusukkal veszik le lábáról a közönséget. A recept azonban mindig adott, a stúdiónak az anyagi vonzat az elsődleges, mi azonban továbbra is jól akarunk szórakozni.

Animal Kingdom vs. Kill The Irishman

Őszintén szólva nem vagyok valami nagy maffia film fan. Biztos sokan meg is köveznének, amiért Peter Griffinhez hasonlóan viseltetek a Keresztapa trilógia iránt is, oké-oké nagy film elismerem, tisztelem a filmtörténeti jelentőségét, de imdb top 250-jének első helyezetje, hagyjuk már... Ebben a kategóriában számomra olyan filmek jelentik az etalont, mint Scorsese Nagymenői (Goodfellas) és a Sebhelyesarcú (Scarface). De hogy említsek párat a millenium utáni trónkövetelők sorából is az Amerikai Gengszter Denzel Washingtonnal remekül hozza a klasszikusok hangulatát és a Tégla (The Departed) a személyes kedvencem, amivel Scorsese ismét egy mérföldkövét tette le a műfajnak.

RÉGI IDŐK MOZIJA: Sógorom a zugügyvéd (The Fortune Cookie), 1966

A mai generáció tudatában is dereng a két "nagy öreg": Walter Matthau és Jack Lemmon. A szomszéd nője mindig zöldebb (1993) és a Még zöldebb a szomszéd nője (1995) emlékezetessé tette számunkra is, a csúnya varangyképű, görbe, okvetetlenkedő Waltert és a szentimentalista, mindig ratifikálásra váró Jack-et. Pedig ezek a srácok már a 60-as években is maradandót alkottak, közösen.

Csizmás, a kandúr, Rango, Halhatatlanok (2011)

Csizmás, a kandúr (Puss in Boots), 2011

A három testőr (The Three Musketeers), 2011

Az alapanyag ezúttal adta magát, a korábbi amerikai verziót nem igazán kedveltem, de olyan remek irodalmi műből, mint id. Dumas A három testőre, szinte kötelező lenne valamilyen igen kiváló filmet készíteni. Mostanság ugyan minden klasszikust steampunkká dúsítanak, itt azonban nem csak a korhűség, de az alapok is hiányoztak, úgyhogy sajnos ez nem jött össze, Paul W. S. Anderson filmje is elvérzett, még születése előtt, az íróasztalon...

Fehér Pokol (The Grey), 2012

 2012 rengeteg nagyszerű filmmel kecsegtet, melynek egyik általam is tűkön ülve várt zászlóshajójaként, nem sokat váratva magára futott be a The Grey. A film története engem félelmetesen (már-már klón szinten) emlékeztetett egy 90’es évekbeli klasszikusra, ami nem más, mint „A vadon foglyai”.

Lopott idő (In Time, 2011)

A soron következő kritikám egy olyan filmről fog szólni, amely meglehetősen megosztja a közvéleményt. Az egyik oldal imádja a filmet, a másik pedig lagymatagnak, unalmasnak tartja, illetve a „blödség” címszóval aposztrofálja. Nos, lássuk hol rejtőzik az igazság.

RÉGI IDŐK MOZIJA: Iván gyermekkora (Gyetsztvo Ivana) 1962

Andrej Tarkovszkij első jelentős alkotása, melyet csak a háború után ily sok idő elteltével mutathatott meg a nagyközönségnek. Többi művének egyediségéért, alkotói szabadságáért folyamatos harcot, háborút kellett vívnia a szovjet politikával.

RÉGI IDŐK MOZIJA: A nap vége (Smultronstället) 1957

Én az 1940-től 1970-es évek végéig szeretném bemutatni a filmhistória „remekműveit”. Ettől függetlenül szubjektív megítélésem nyomán, és a nálamnál akár 40 évvel idősebb archaikus műveket, nem mindig fogom oly pontozással és csodálattal, áhítattal ajnározni, mint a múlt-kor jeles filmkritikusa, hozzáértői.

Válogatott gyilkosok, Király!, Másnaposok 2. (2011)

Válogatott gyilkosok (Killer Elite)

The Flowers Of War; A mestergyilkos; Vasököl; Őrült, dilis, szerelem. (2011)

The Flowers of War (Jin líng sí san chai)

Géppisztolyos prédikátor, Végső Állomás 5., Az emberi százlábú, Kóristák (2004,2009,2011)

Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher, 2011)

Melankólia (Melancholia), 2011

Őszinte leszek: nem ismerem Lars von Trier munkásságát, bár úgy vélem, hiba is lenne korábbi munkák, esetleg a rendező különcsége alapján egy filmnek értéket tulajdonítani (az imdb-s átlag, és az általam olvasott méltató cikkek azonban részben ezt igazolják, véleményem szerint). Az ismeretség hiánya előny lehet olyan téren is, amennyiben egyáltalán nem érzek tiszteletet Trier felé, nem áldozom filmjeinek oltárán. A Melankólia kapcsán pedig azt kell, hogy mondjam, ismeretségünk rosszul kezdődik. Ezek után adja magát a kérdés: milyen film a Melankólia? S egyáltalán, mit igyekszik elmesélni?

Drive, Limitless, Fast Five, Horrible Bosses (2011)

Drive (Drive - Gázt!), 2011