X-Men: Az elsők (X-Men: First Class), 2011

1944, Lengyelország. Ismerős ez a szókapcsolat, ugye? A kis Magneto elhajlította a gettókapukat az X-Men első részében, s már akkor mindannyian kíváncsiak voltunk, mi történt vajon ezután. Most megtudjuk ezt is, többek között. X-Men négy... első osztály... alsó tagozat, vagy tudom is én.

Manapság már mindenből kell "elsők", "kezdetek", de az X-Men-re tényleg mindenki kíváncsi volt, vajon hogyan is kezdődött a történet. Amint az első sorokban felvázolt emlékeket követően találkozunk a németül fröcsögő Kevin Bacon-nel (a filmben: dr. Klaus Schmidt/Sebastian Shaw), ismét előtör az a nosztalgikus érzés, hogy az öreg zsigerből visz a vállán minden filmet, amelyben ő a főgonosz. Hogy a hősökről is szó essen: Magneto nem volt mindig sisakos vén fasz, Xavier pedig nem kopasz tolószékes vigyorgó öregembernek született, ezt eddig is sejtettük.

A Becstelen brigantykban, a Hungerben, A kilencedik légióban feltűnt német színész, Michael Fassbender kapta Magneto szerepét, ami véleményem szerint remek választás volt. Bár külsőleg kevéssé hasonló a későbbi (korábbi) filmek keserű, világtól elfordult, mizantróp fémdetektorához, remekül akciózik, karakteresen hozza az elvárhatót, azonban még rajta is túltesz a Wantedből ismert James McAvoy, akit nem zavar, hogy még harminc fölött is 18 évesnek néz ki, továbbra sincs önbizalom (és színészi karizma) híján. A forgatókönyvírók az ő figurájánál csöppet túlzásba is estek, hiszen a hallgatag Star Trek-egyfejeket vágó későbbi Xavierből valószínűleg nem néztük volna ki, hogy ifjabb korában a kocsmai asztaloknál, modern genetikával kapcsolatos szövegek hangos mantrázása közben, illetőleg egyetemi bulikban, egyhúzásos tölcséres fröccsivástól (lásd: Sulihuligánok) részegülten próbálja levenni a lábáról a csinos, pulttámasztó fehérnépeket.

"-Hidd el, barátom. Nem 18 vagyok, hanem 32 b**meg!"

Mégis, a hűvös Magneto és a mentálisan fitt Xavier duója az, ami az egyik legerősebb elem a filmben, Baconszalonna Kevin bátyánk alakítása mellett. A tapasztalt blogolvasó ugyanakkor már sejtheti, hogy ez még csak a hold világos oldala. Egy ennyire komoly előzménynek szánt filmet miért kell megtölteni a legegyedibb leggázabb mutánsokkal, amelyeket valaha látott a franchise? Példának okáért az ultrahangot böfögő és attól repülő kis szarost és a majomlábú tudóst akkor se tudnák negatív értelemben überelni, ha még húsz része készül a szériának, de a pillangószárnyú, semmirekellő ex-rúdtáncos "kistündér", a hulla-hopp karika stílusban sugarat kibocsátó arc is alulról súrolja az ingerküszöbömet. (Nem érdekel, hogy mi volt a képregényben. Alkotói szabadság!)

 - Exorcist 4? - X-Men 4!

Velük bizony csak úgy repülnek a felesleges és érdektelen percek, amiket legszívesebben pörgetne az ember, hiszen néha úgy érezheti magát, mintha gyp-s hülyegyerekek délutáni matinéjáról készült házivideót nézegetne - noha alapvetően ötletes mozgóképpel van dolgunk.

A film első fele, a nyomozgatásokkal, magányos akciózásokkal, szórakozóhelyi poénokkal úgy stílusos, ahogy van, s felér a régi részek színvonalával. Külön plusz pont a több nyelvű dialógusokért (felirattal nézzétek) és egy régi ismerősünk pár másodperces cameojáért. A második már gyengébb, sok üresjárattal, néhol gyenge, máshol nagyon jó trükkökkel, emlékezetes rosszabbik oldallal (lásd a képet).  Mégis azt mondhatom: összességében korrekt film született, amely kicsit több energiával, odafigyeléssel és ötlettel talán a legjobb rész lehetett volna. Így is kellemes szórakozás volt.

Emlékezetes momentum a filmből.

7/10