Dév kollégámmal 1-2 évvel ezelőtt elkezdtük nézni a Spartacus: Vér és Homok című sorozatot, azonban ez a tevékenységünk nem ámulatba, hanem szörnyülködésbe és dobhártyákat szaggató nevetésbe torkollott. A Paint-tel rajzolt arénától és a kis karcolás miatt az egész képernyőt betöltő, silány minőségű CGI-os vértől egy időre elment a kedvünk a sorozat további boncolgatásától. Viszont nemrég egy kedves barátom rávett arra, hogy adjak egy második esélyt a Spartacusnak és nézzem tovább. A továbbiakban olvashatjátok, hogy hová is vezetett ez a rábeszélés.
