Tőzsdecápák 2: A pénz nem alszik (Wall Street: Money never sleeps), 2010

Korunk egyik kiemelkedő rendezője és forgatókönyvírója Oliver Stone az előző néhány évben nem aratott osztatlan sikert filmjeivel (pl.: Nagy Sándor, World Trade Center) , pedig olyan klasszikus alkotások után mint a Szakasz, JFK – A Nyitott Dosszié és a Született Gyilkosok elvártuk tőle, hogy hozza az elvárt minőséget.  Ahogy az mostanában Hollywoodban szokás (a remake-k tömkelege mellett), ő is egy korábbi sikerfilmjéhez, a Tőzsdecápákhoz nyúl vissza.

Aki nem látta az első részt és úgy érzi, hogy meg fogja nézni a közeljövőben, az kérem ne olvassa tovább, mivel sajnos nem tudok a filmről, magáról a történetről, illetve az egyéb részletekről SPOILER(!!!)mentesen írni.

Hibrid (Splice), 2009

Előre figyelmeztetek mindenkit, aki nem szereti a nyomasztó, elmebeteg filmeket, amelyek később még sokkolóvá is válnak, ne próbálkozzon a Hibriddel. A többiek se nagyon. Történet arról, hogy sír az egyik, s hogy nevet a másik szem.

A világ legszarabb filmjei: Part III: Monsters, 2010

Sajnos, megint, rossz jósnak bizonyultunk. Mert a korábban megjövendölt Monstersről utólag kiderült, hogy két forintból készült, így nem volt mese, hogy mi lesz a végeredmény. Szánalom a köbön, ebben az évben már sokadszorra. Monsters, kritika.

The Expendables-A feláldozhatók (The Expendables), 2010 by Kajafás

Némi  kihagyás után Sylvester Stallone készen áll, hogy a Rambo 4 után visszatérjen a vászonra még jobban feltutizva mint valaha. Bevallom őszintén egy gyerekkori álmom vált valóra a filmmel, mert ugyan melyikünk ne álmodozott volna még az ovis időkben arról, hogy összes kedvenc akcióhősét belezsúfolják egy moziba, hogy aztán őrült ámokfutásba kezdjenek és az összes gonoszt eltöröljék a föld színéről. Nem kell tovább várnunk, Sly papa meghallgatta imáink…

Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street), 2010

A legtöbb ember tini-horror filmek utáni rajongását a Rémálom az Elm utcában, Tudom mit tettél tavaly nyáron és a Sikoly filmek (nemsokára mozikban a negyedik rész…hmm-hmm… újabb bőr lehúzása, no comment) hozták meg. Most ezen klasszikusok egyikéből elkészült a remake, amelyhez már alapból rossz szájízzel fogtam hozzá, hiszen ezek a mai adaptációk, felújított változatok nem szoktak valami jól sikerülni. Hát nézzük hogyan hasít Freddy Krueger barátunk 2010-ben…

HUMOR rovat: Part I: A világ legjobb akciójelenetei

Bizony, sok-sok, megannyi, temérdek, megszámolhatatlan, számokkal kifejezhetetlen és meghatározhatatlan film vagy filmszerű okádék megnézése után azt állítom, még mindig érhet minket meglepetés. Ezúttal azonban meglepően kellemes. :D Új rovatunk kezdetét veszi és nem lesz megállás. Zászlóshajóként először a világ legjobb akciójeleneteit mutatnám be...

A doboz (The box), 2009

Úgy tűnik, hogy mostanában elkapott minket valamilyen negatív hullám, ugyanis az előző lehúzó kritika után sajnos egy újabb elbaltázott filmmel fogok foglalkozni (micsoda alliteráció, ha-ha :D). A 2009-es és 2010-es évben nagy bánatomra egyre több a nézhetetlen, mint a nézhető darab, de megígérem nemsokára új, normális minőségű filmek is az elemzés célpontjába fognak kerülni. Viszont most még muszáj írnom egy „SEMMIKÉPPEN SE NÉZD MEG!” kategóriájú filmről, a Dobozról.

Dév feat. Kajafás: Putas Locas, avagy Esszé a Machete (2010) c. filmről...

Kajafás barátommal elmélkedtünk e fantasztikusan szar filmen, ennek termését olvashatjátok. Olvassátok hát, nosza.

Viharsziget, Shutter Island (2010)

Nos, mivel a blog működésének kezdete júliusra datálható, nyilvánvaló okokból jó pár azelőtti 2010-es film kimaradt a kivesézésből, úgyhogy hiánypótlónak Scorsese legutóbbi filmjét venném most sorra. Bár a Viharsziget egy nagyon jó film lett, ha Scorsese és DiCaprio együtt dolgozik, annak értékét bizony matekkal kell kiszámítani, mert az elvárások jóval magasabbak az átlagnál.

Kéjjel-nappal (Knight and Day), 2010

Az utóbbi időben nem mondhatnám, hogy a filmipar elárasztana minket jó kis „limonádé” filmekkel, amelyek majdnem minden korosztály számára könnyed, kellemes kikapcsolódást nyújtanak. Nos én filmek terén vegyes ízlésű vagyok, tehát ebbe a műfajba is szívesen belekóstolok, ha akad olyan darab, amely arra méltó. A Kéjjel-nappal az előbb említett hiányt hivatott pótolni, nézzük sikerül-e neki…

Pippa Lee négy élete (The Private Lives of Pippa Lee), 2009

Nem is tudom honnan álljak neki ennek a filmnek a kivesézéséhez. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot ha elmondom, hogy a filmet Keanu Reeves miatt néztem meg elég nagy fanja vagyok (már a Mátrix előtti időkből) és elég inaktív volt az utóbbi időkben az öreg. Gondoltam ránézek valami új munkájára, Imdb-n rá is találtam erre a filmre látom hogy, valami jó kis játékfilm, amolyan hardcore élet sója féle, esetleg Minden Végzet Nehézre saccoltam, nem így lett…

A világ legszarabb filmjei: Part II: Max Payne-Egyszemélyes háború, Max Payne (2008)

A Rottentomatoes-tól 16%, az imdb.com-on 5,4 pont, a metacritic-en pedig 31/100: nos nagyjából ez a Max Payne "film" mérlege, ha csak az ismertebb oldalakat vesszük.
A mi oldalunk azonban könyörtelenebb lesz, mert nekünk krokodilkönnyeket és kis híján álmatlan éjszakákat okozott ez a szennyfilm, amit megpróbáltak a torkunkon lenyomni, s amelynek kétperces előzetesei százszor többet értek, mint maga a végtermék. Folytatódjon hát komolytalan rovatunk.

Sorozatok: I. rész : Kemény Zsaruk (The Shield), 2002-2008

Elérkezettnek érzem az időt, hogy a blogon egy új részterületet kezdjünk boncolgatni, ez pedig a sorozat. Ahogy a múltkori „Híradóból” : ) is kitűnik Dévvel már kicsit unjuk, hogy a csapból is tucatnyi, hatodrangú krimis vagy helyszínelős sorozatok folynak. Ennél az oknál fogva most belevágok a sűrűjébe és be szeretnék mutatni egy olyan művet, amelyről nagyon keveset lehet hallani: a Kemény Zsaruk.

Vasember 2 (Iron Man 2), 2010

Az idei év egyik nagy csalódása számomra a Vasember második része, amelyre voltam olyan botor, és kifizettem a mozijegy árát, de közben annyira mégsem szórakoztam jól. Csabika az ellenpélda, aki megfogadta egyszer titokban, hogy egy nagyszerű film sem fog neki bejönni, viszont annak a jóval gyengébb folytatása már igen. Mert, hogy jóval gyengébb, mint az első, az nem kétséges.
Mint ahogy az sem, hogy Jon Favreau azok után, hogy a világ egyik legjobb vígjátékában (Ronda ügy) garázdálkodott, kiderült, van érzéke a rendezéshez. A Vasember 2 nem is ezen a téren, s a látvány, vagy a zene terén siklik el, sőt, talán önmagában nem is siklana el. Egyszerűen csak volt egy léc, amit illett volna megütni. Pedig van itt minden, mi a szemnek ingere. Mikor a vörösre festett hajú Scarlett Johansson-t megláttam, azt hittem, ennek már csak jó vége lehet. Ám korántsem. De nézzük, miért is fikázom a filmet.