Hadd tisztelegjek ezen sorokkal Tolna megye székhelyének fantasztikus mozija és annak közönsége előtt. Néhány nappal ezelőtt volt szerencsém az Eredet című remekművet másodszor megtekinteni, ezúttal szülővárosomhoz hűen a Cinema City helyett a városi mozit választottam.
1. A film minősége jóval az okádék szint alatt volt, különösen a hang, amit azon túl, hogy egy torz, dobozból szóló szarként éltem meg, a kép is, mintha egy az ismerőseim által különösképpen kedvelt "cam" nevű rip-irányzat felé tendálódott volna. Élettelen, életlen, mintha a gépész pénzszűkében most szedte volna le a filmszalag tartalmát ncore-ról, és azt tette volna közszemlére.
2. Sajnos a mozi ebbéli hiányosságait a film ismeretében kész lettem volna elfeledni, ha a szadista közönség nem tudta volna még ezt is a mindenkinél legalább két csipszes zacskó és egy üveg kóla trendből kifolyó legalább 80 db-es hangerejű zörgéssel, az okádék pofázással, és a kulturálatlan "már két perce megy a film, de én még akkor ordibálok a haveromnak, hogy merre ül" stílusirányzattal tetézni.
3. Az Eredet nem az a film, amire be kell hozni a kisgyerekedet. Ezt a sok kretén szülő még mindig nem érti meg. Nemcsak azért, mert 16 éven aluliaknak nem ajánlott, hanem mert semmit se ért belőle, hiszen még felnőtt, intelligens fejjel is agyzsongító a film.
4. Az ilyen gyökerek - akik közül előttem ült egy - viselkedését a pszichológiai tanszéken kellene oktatni: ha már nem érdekel a film (ami teljességgel érthetetlen), és a barátnőd se figyel rád, hiába nézel állandóan jobbra, és próbálsz vele kommunikálni, akkor legalább ne zörögjél (szánt szándékkal) azzal a tetves kupakkal, ami a kezedben van, azért hogy elbaszd más filmélményét.
Ha még tíz percig tartott volna a film, egy lefejelést megért volna a dolog, legalább lett volna valami örömöm nekem is.
Ennyit szerettem volna. "Köszönöm a figyelmet. (Kurva anyád!)"*
*Aki nem értené, ezen ominózus és szép mondatot Kuncze Gábor képviselő (az őt megillető munkából fakadó felelősségteljesség és illendőség tudatában) osztotta le a Parlamentben jó néhány esztendővel ezelőtt. A stílszerűség kedvéért került ez ide, természetesen nem az olvasónak szól. :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%A1g%C3%A1r_besz%C3%A9d_a_magyar_politik%C3%A1ban
Mivel e blog célja részben a szórakoztatás, ezért egy új rovat indul a film-kocka hasábjain, melynek célja a világ legótvarabb, legszánalmasabb, a filmnéző egészségére legkárosabb, avagy legnevetségesebb filmjeinek bemutatása, természetesen árnyalatnyi humorfaktorral támogatva. :)
"Ha a Gladiátor volt Róma álma, akkor A kilencedik légió Róma rémálma."-írta valaki az imdb.com kommentjei között, és ezzel teljesen egyet kell hogy értsek, hiszen ezúttal bizony a barbárok vannak felül, nem pedig a mindenható Római Birodalom. Amikor már azt hittük, hogy Neil Marshall a szánalmas Doomsday-jel végleg búcsút intett a nézhető filmek kategóriájának, megjelent a Centurion. A film nem vállal persze sokat, de azt legalább kiválóan teljesíti.
Az Erőszakos múlt után ismét egy Viggo Mortensen főszereplésével készült filmet tett le az asztalra David Cronenberg, amely kendőzetlen, nyers erőszakosságával csatlakozik az előbbi filmhez, a szintjét azonban nem éri el.
A hazánkban nagyjából az Avatarral egy időben bemutatott Terry Gilliam film megnézését sokáig halogattam, bár e több, mint fél éven belül a Grimm testvéreket, mint Gilliam újabb alkotásai közül az egyiket, már volt szerencsém látni. Talán pont a bemutató helytelen időzítése miatt ez a mű sok ember figyelmét elkerülte, és csak Heath Ledger váratlan halála miatt került részben reflektorfénybe. A Doctor Parnassus ugyanis Heath Ledger utolsó filmje, olyannyira, hogy a forgatás közben halt meg, ami több problémát felvetett a folytatással kapcsolatban. Gilliam kezdetben le akart állni a munkával, majd Ledger három barátja, Johnny Depp, Jude Law, és Colin Farrell ugrott be, hogy helyettesítsék a karakterét, ennek megfelelően pedig maga a forgatókönyv is átírásra került.
Néha keresni kell egy olyan filmet, amit mindenki csak dicsér, de te még sohasem láttad. Ezt tettem ezúttal, és nem lőttem bakot. Végre.
